11. szám. 2022. július 30.

 

 

Hozzászólás az elöregedés és a migráció kérdéséhez miniszterelnökünk tusványosi beszéde kapcsán

A demokalipszis mítosza

(Az elöregedés nem valós veszély?)

A magyar konzervatív kormány politikájában fontos szerep jut a családpolitikának, az elöregedő társadalmak majdani fokozódó gondjait megelőzendő. (A Nyugat az engedékeny migrációs politikára úgy tekint, mint ami elkerülhetetlen az elöregedés miatt jelentkező munkaerőgondok kivédésére.) Guido Mingels érdekes tanulmányt jelentetett meg a Spiegel egy korábbi számában. Az elöregedés miatti veszélyeket jórészt alaptalan riogatásnak tartja, mely egyszerű intézkedésekkel kivédhető: elsősorban a nyugdíjkorhatár jelentős felemelésével, hiszen amikor azt megszabták, az átlagos életkor még évtizedekkel alacsonyabb volt. De annak megakadályozása, hogy az egyetemisták tetszőleges hosszan elhúzhassák tanulmányaikat, szintén jelentősen javítaná a munkaerő kínálatát.

Kiss Károly: Mi vár az elöregedő társadalmakra.pdf

 

 

Az ezüst cunami

Világszerte, de a gazdag országokban különösen, a 65 évesnél idősebb népesség száma nő a leggyorsabban. Mivel a jobb egészségi állapot miatt munkaképességük nagyrészt megmarad, ennek a rétegnek a foglalkoztatása olyan gazdasági lehetőségeket és dinamizmust tartogat, mint ami a nőknek a munkába való tömeges bevonásával történt a hetvenes években. Az elöregedés tehát nem gazdasági-költségvetési-szociális gondokkal jár; ellenkezőleg.

Kiss Károly: Az ezüst cunami.pdf

 

Az egyenlőség illúziója

Miniszterelnökünk besszédének az a része, mely a bevándorlás és a faji-kulturális keveredés ellen szólt, érzelmes reakciókat váltott ki a balliberális oldalon. Írásomban kifejtem, hogy az egyenlőségnek csak a jogi értelmezése megalapozott. Az egyes ember kultúrájának szülötte. A civilizációk pedig egy kulturális evolúción mennek keresztül, melynek során a népesség szelektálódik (a természetes biológiai szelekció mintájára), és azok az egyedek szaporodnak el jobban a populációban, melyek a bekövetkező változásoknak jobban ellen tudnak állni, ill. meg tudnak felelni. Primitív reagálás e társadalomtudományi-genetikai törvények nem-ismeretében rasszizmust és fajelméletet emlegetni. Annak leszögezéséből, elismeréséből, hogy nem vagyunk egyformák, nem következik a megbélyegzés, a diszkrimináció és a haláltábor.

Kiss Károly: Az egyenlőség mítosza.pdf

 

Fradi - Slovan Bratislava 4:1

 

 

Botos Katalin: Megjegyzések Orbán Viktor tusványosi beszédéhez.

A megjegyzések elsősorban a demográfia kérdéskörét, a migrációt, a magyar bérszínvonalat és az orosz-ukrán háborút érintik.

Világhelyzet, magyar helyzet a tusványosi beszéd kapcsán.pdf

 

Büszkeségeink

 

Kerekes Sándor – Mátay Mónika: Nem ergodikus és vad problémák a közpolitikában! (Szabad Piac 2022/1.)

A globális környezeti problémák (éghajlatváltozás, fajok tömeges pusztulása, vizek elszennyeződése, stb.) bekövetkezésének ideje igen bizonytalan. Rendkívül összetett rendszerekről lévén szó, a bizonytalanságot a káoszelmélettel szoktuk magyarázni. Nevezetesen: a kaotikus rend-szerekben az ok-oksági kapcsolatok nehezen követhetők, és így a következmények is nehezen állapíthatók meg. (Ezért javasolta a United Nations Framework Convention of Climate Change 1992-ben az „elővigyázatosság” elvét: ha valaminek a bekövetkezése nagyon valószínű, akkor mindent meg kell tennünk az elhárítás érdekében.) Kerekes Sándor és Mátay Mónika tanulmánya e bizonytalanságok vizsgálatát új megközelítésbe helyezi: a nem ergodikus jelenségek körébe. (Amikor a bizonytalanság radikális, a változások diszkontinuusak és az okok és következmények között nagyon jelentős az időeltolódás. Az okfejtés – a két szerző szakterületének megfelelően – történelmi és a természeti környezettel kapcsolatos.) A tervezhető jövő illúziójával Samuelson számolt le a közgazdaságtanban. Ugyanezt most Kerekes Sándor és Mátay Mónika teszi meg a hazai környezetgazdaságtanban. (Az eredmény azonban nem változott, most is az elővigyázatosság elvét kell követnünk.) (KK)

Nem ergodikus és vad problémák a közpolitikában

 

Kiss Károly: Az eltűnt realitásérzék nyomában

(MN, 2022. júl. 18.)

A hidegháború tanújaként, majd a ’70-es évek elején kezdődő, és immár 50 év után befejeződő enyhülés alapos ismerőjeként teljes meggyőződéssel állítom, hogy ez a háború nem tört volna ki, ha Európa vezető országainak élén a hagyományos konzervatív, vagy szociáldemokrata pártok vezetői állnak. Az új, önveszélyes hóbortok és bolondériák azonban Európa mai balliberális és zöld poltikai vezetőinek elvették a realitásérzékét.

Európa új politikai vezetői primitív, képzetlen, elkényeztetett fiatalok, akikből a ballib média csinált politikai vezetőt, és akik nem rendelkeznek a legelemibb történelmi és politikai ismeretekkel sem. Kiválasztásuk kritériuma: hogy mennyire fogadják el az új hóbortokat, legyenek fiatalok, nők, és jó megjelenésűek, tudjanak jól szerepelni közönség előtt. Világképük rendkívül leegyszerűsített: az oroszok megtámadtak egy független (?) országot, ezt nem hagyhatjuk annyiban! Ez a vezető elit őrlődik most az amerikai hadiipar és az orosz ambíciók között.

Ez az amerikaiak által felkészített, fiatal liberális politikai vezető réteg nálunk is létezik. Mintapéldánya Fekete Győr András, aki az előző választási kampány során azt találta volt mondani, hogy ha ő lesz a miniszterelnök, addig nem ül le Putyinnal tárgyalni, amíg az oroszok ki nem vonulnak a Krímből (!). A magyar választópolgárok józanságát dícséri, hogy mindeddig nem juttatták őket hatalomra.

Az eltűnt realitásérzék nyomában

 

Civilizáció és energia - How to enjoy the end of the world?

B. Sidney Smith videóját Botos Katalin ismerteti és kommentálja

A pazarló fogyasztói társadalmak ökológiai szempontból fenntarthatatlanok. A hatalmas energiaigény kielégítését a megújuló energiákra való masszív áttéréstől várjuk (ide sorolva az atomenergiát is). B. Sidney Smith azonban a probléma legmélyére hatol. Abból a fizikai megalapozású tételből indul ki, hogy egy energia-termelő beruházás csak akkor lehet hatékony, ha a kitermelt energia mennyisége nagyobb, mint a kitermeléséhez szükséges energiáé. Ezt az elmúlt kétszáz évben a fosszilis energiák felhasználása tette lehetővé, melynek eredményeként kifejlődtek az ipari társadalmak. De ha az ásványi energia-készletek kimerülnek, vajon a megújuló energiák termelése megfelel-e majd ennek a követelménynek? A válasz kétséges. E hatalmas energiaigényű civilizációk még így sem tarthatók fenn. Elkerülhetetlennek látszik a visszavonulás a kisközösségeken alapuló, gazdaságilag önellátó életformához.

Hogyan élvezzük a világvégét?.pdf

 

Pogátsa Zoltán: A globális elit (Kossuth Kiadó 2022)

Csikvári F. András ismertetése

Kikből áll korunk globális elitje? Miből szerezték vagyonukat, és milyen úton? Hol élnek és hogyan? Ahhoz a nemzethez kötődnek, amelynek tagjaként meggazdagodtak, vagy igazi kozmopoliták? Üzletelnek és házasodnak-e országhatárokon át? Hogyan ejtik foglyul az államokat? Hogyan rejtik adóparadicsomokba a pénzüket? Őszinte-e a jótékonykodásuk?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ Pogátsa Zoltán közgazdász-társadalomkutató könyve. A mű nem csak könnyű nyári olvasmány – betekintést ad a globális nagyvállalatok működésébe és irányításába és súlyos politikai-gazdaságtani kérdéseket is felvet: elemezhető-e a gazdaság csupán önmagában, a társadalmi vetületek nélkül.

Pogátsa Zoltán: A globális elit.pdf

 

 

Globális élelmezési válság: Éhínség fenyeget 250 millió afrikait

(a helyzet vázlatos áttekintése)

Európa már az őszre és télre készül: hogyan oldja meg a maga-kiváltotta energia-válságot. Sokkal súlyosabbnak ígérkezik ennél az orosz és ukrán gabonaszállítmányok elmaradása és a tartós szárazság miatt előálló afrikai éhínség, mely 250 millió embert érint. Ez a világszolidaritás igazi próbája lesz. A legegyszerűbb megoldás a háború azonnali befejezése lenne, de – mint tudjuk – Zelenszkij és a Nyugat azt az utolsó ukrán katonáig akarja folytatni. A nyugati világ egyöntetűen az oroszokat vádolja, de – mint már sokszor kifejtettem – a háborút az indította el, hogy Amerika és Európa nem tartotta be ígéreteit, hogy nem vonja be Ukrajnát a NATO-ba. (KK)

(az Economist címplapján a búzaszemek helyén apró kis koponyák vannak)

Éhínség fenyeget 250 millió afrikait.pdf

 

Michael Hudson: Destiny of Civilization: Finance Capitalism, Industrial Capitalism and Socialism

Web-oldalunk rendszeres olvasója (remélhetőleg már vannak ilyenek) most meglepődik: de hiszen Hudson könyvét már szemléztük, előző (10.) számunkban, Csikvári András ismertetésében. Botos Katalin azzal párhuzamosan készült megjegyzéseinek közzétételét több ok is indokolja. Először is, Hudson könyvében „több van”, mint azt első olvasatra gondolnánk. Ez a mű valóban korszakalkotó: alternatívát kínál a mai járadékos pénzügyi kapitalizmussal szemben. Továbbá: míg Csikvári András a könyv tartalmára koncentrált, Botos Katalin megjegyzései kiegészítő, értelmező jellegűek. Egyrészt visszautalnak a magyar rendszerváltás idején elkövetett hibáinkra (nem mellesleg tekintettel Hudson intelmeire). Másrészt értelmezik Hudson „szocializmus”-fogalmát. Hudson szocializmuson a klasszikus, piacgazdaságra épülő rendszert érti, amelyre még nem telepedet rá a járadékos pénzügyi kapitalizmus, és amelyben az állam szedi be és rendelkezik azzal a jövedelemmel, ami jelenleg járadék formájában magánkezekbe kerül, és azt a köz javára fordítja.

Botos Katalin Hudson könyvéhez fűzött megjegyzései

Michael Hudson kapitalizmus-bírálata és szocializmus-elmélete.pdf

 

E számunk művészeti produkciója Nikolett Reindl tánca: http://utodaink-jovoje.hu/kepek/nikolett_reindl.mp4