2024/8. szám, július 17.

DEMOGRÁFIAI ARMAGEDDON

2024/8. számunk tematikus kiadvány, témája a hosszútávú demográfiai fejlemények és a családpolitika lehetőségei:

- A reprodukciós ráta kedvezőtlen alakulása a fejlett világban és a népességszám hosszútávú hanyatlása
- A nők mely korcsoportjai a „felelősök” a születések számának drasztikus visszaeséséért
- A születésösztönző, családpolitikai eszközökkel kapcsolatos negatív tapasztalatok
- Igazak-e azok a vészes jóslatok, melyek a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerek összeomlásáról szólnak, és a gazdaság megtorpanásáról
- Összeegyeztethető-e a progresszió a 2,1-es termékenységi rátával?
- Az Európát fenyegető népességrobbanás a szubszaharai övezetben
- Milyen további lehetőségei vannak a hazai családpolitikának
- A demográfiai probléma komplex értelmezése
- A megoldás: Gyermekbarát közösségek kialakítása

The Economist: Elöregszik a Föld népessége
(The old world. The Economist May 25th 2024)

2064 lesz az első olyan év – évszázadok óta – amikor kevesebb gyermek fog születni, mint ahány ember meghal. 2100-ra a világ termékenységi rátája 1,7-re süllyed. Ez – az Economist szerint – a gazdasági növekedés visszaesésével és fokozódó konfliktusokkal fog járni. A nyugdíjak és az idősek egészségügyi kiadásai egyre nagyobb terhet jelentenek majd a költségvetésre és ez fokozza az eladósodást. A központi kamatláb szintje ebből a szempontból kulcsfontosságú lesz.

The Economist: Elöregszik a Föld népessége.pdf

Kína egyke-politikájának katasztrofális következményei
(szemlézés, Economist-cikkek alapján – Kiss Károly)

Az elmúlt évtizedek demográfiai politikája következtében a kínai népesség erősen elöregszik. A század közepére a 60 éven fölüliek száma 520 millió lesz. Ennek súlyos következményei vannak a gazdasági növekedésre (elapad a munkaerő utánpótlása), a nyugdíjrendszerre, és egyre költségesebb lesz az időseket ellátó intézmények állami finanszírozása. Továbbá: az elöregedő népességet a tömeges demencia és Alzheimer-kór fenyegeti. (Az idős népességnek máshol is hasonló egészségi problémái vannak, de Kína esetében ez egy sor ok miatt nagyobb súllyal fog jelentkezni.)

Kiss Károly: A kinai egykézés következményei.pdf

The Economist: A gyermekvállalást ösztönző támogatások hatástalanságáról
(Cash for kids. Why policies to boost birth don’t work. The Economist, May 25th 2024.
Kiss Károly ismertetése és kommentálása.)

Társadalompolitikánk legfontosabb eleme a családtámogatások, a szülések ösztönzése. De az eredmények elmaradnak a várakozásoktól. Tudjuk, érezzük, hogy a családalapítás, gyermekvállalás nem csak anyagiak kérdése; a nyugati társadalmakban a korszellem azzal ellentétes. Azzal biztatjuk magunkat, hogy a családtámogatások nélkül a helyzet még rosszabb lenne, és az alacsony születési rátákat a szülőképes nők alacsony és csökkenő aránya okozza.

2022-ben 100 olyan ország volt, ahol a termékenységi ráta nem érte el a 2,1-et. A század végére szinte minden országban ez lesz a helyzet.. 2020-ban még csak kb. 50 országban volt magasabb a halálozási, mint a születési ráta. Az előrejelzések szerint 2100-ban ezen országok száma 130-ra fog emelkedni.

Az Economist május 25-i számának ez a fő témája. A cím egyértelműen utal a szerkesztőség álláspontjára: a születésösztönző támogatások nem működnek. A fejlett világban a 15-19 és a 20-24 éves korosztály születési rátája esett vissza a legnagyobb mértékben. Ennélfogva a családpolitikának az ő szülési hajlandóságukat kellene elsősorban ösztönözni. Az Economist megismétli azokat a félelmeket, amelyek – az általános felfogás szerint – egy ilyen helyzetből következnek majd: munkaerőhiány, és ezzel gazdasági visszaesés, a nagyarányú idős népesség nyugdíjának és egészségi ellátásának költségei óriási terhet jelentenek majd a költségvetésre és a társadalomra.

The Economist: A gyermekvállalási támogatások hatástalanok.pdf

Kiss Károly: Az ezüst cunami

De a fentiekkel szemben van egy pozitív forgatókönyv is. Mivel a jobb egészségi állapot miatt a 65 évesnél idősebb népesség munkaképessége jelentős mértékben kitolódik, és ők a leggyorsabban növekvő népességcsoport, ennek a rétegnek a foglalkoztatása olyan gazdasági lehetőségeket és dinamizmust tartogat, mint ami a nőknek a munkába való tömeges bevonásával történt a hetvenes években. Az elöregedés tehát nem gazdasági-költségvetési-szociális gondokkal jár; ellenkezőleg. Mindezzel együtt fogadjuk el, hogy a nyugati társadalmak – beleértve hazánkat is – ily mértékű elöregedése nemkívánatos folyamat, és tenni kell ellene valamit.

A dánok – úgy tűnik, megtalálták a megoldást. Egyrészt nem engedik, hogy a fiatalok szinte tetszés szerinti ideig elhúzzák egyetemi éveiket, másrészt kitolják a nyugdíjkorhatárt. A németek modellezték a dán mintát, és arra a következtetésre jutottak, hogy ha a fiatalok két évvel korábban kezdenek el dogozni, az idősek pedig két évvel később mennek nyugdíjba, elviselhetővé válna a nyugdíjkasszákra nehezedő nyomás. Ily módon 2050-ben a keresőképesek aránya csupán csak 6 százalékkal lenne alacsonyabb – szemben az ezen intézkedések nélküli 23 százalékos csökkenéssel.

Kiss Károly: Az ezüst cunami.pdf

Demográfiai vészhelyzet?

Kormányunk azt hirdeti – és ezt többnyire el is fogadjuk – hogy hazánk mintaszerű családpolitikát folytat, mindent megteszünk azért, hogy elég gyermek szülessen, és a népesség száma ne csökkenjen. Tudjuk, hogy ennek ellenére rosszak a demográfiai mutatóink, kevés gyermek születik, de ezt a szülőképes női korosztályok csökkenő létszámával magyarázzuk.
Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért (CSAM) Szakértői Műhely ezzel szemben azt állítja, hogy a kormány családbarát politikája csupán szemfényvesztés. A Mi Hazánk állásfoglalására hivatkozik, mely szerint a jelenlegi állapot olyan súlyos, hogy ki kellene hirdetni a demográfiai vészhelyzetet… "Megtévesztő kormánypropaganda, hogy hazánk sokat költ családtámogatásokra, ugyanis az Eurostat adatai szerint a GDP százalékában vizsgálva az EU 27 tagállamának e kiadásait, messze átlag alatt költünk erre, Magyarország csak a 20."
(utánközlés)

CSAM: Demográfiai vészhelyzet?.pdf

Botos Katalin megjegyzései a fentiekhez:
Novák Előd véleményében sok igazsága van, de látni kell a pozitívumokat is. Amiket a kormány hoz fel mentségére... Végső soron azonban a mérleg egyenlege... nem megnyugtató. Legutóbb Lázárra hivatkozott, mondván, a kormány nem foglalkozik a bérlakás kérdéssel... Miért? Amikor ez demográfiai szempontból oly fontos lenne… És miért nem reagál a kormány a mi nyugdíj-javaslatunkra? Miért csak a liberális Simonovits szakértősködik a témában? Próbálkoztam még a korábbi EMMI miniszternél is. Hiába. Az MNB terveiben is csak az a változat szerepel, hogy a gyerekek adójából visszaosztani a szülőknek... A mi javaslatunk Botos Józseffel sokkal ésszerűbb. (Hiszen nem biztos, hogy a keresetek utáni adók napjainkban arányban vannak a társadalmi hasznossággal.. Bár az igaz, hogy sok fiatal, ha külföldre megy, valóban nem ad vissza se a gazdaságnak, se szülei nyugdíjának semmit a belé fektetett pénzből.. Éljen a 4 szabadság elve, ugyebár. Hiszen ha ide emigrálnának ide adóznának, ugyebár…Hát nehéz az EU-n belül nemzetpolitikát csinálni.

Sandro Botticelli:
Madonna a kisded Jézust imádja az ifjú Szent Jánossal
(1483-87 köröl)

Tóth I. János: A progresszió nem egyeztethető össze a 2,1-es termékenységgel

(Magyar Hírlap, 2024. július 5, utánközlés)

Dél-Koreánál nem lehet drágább, a skandináv országoknál libe-rálisabb születést ösztönző családpolitikát folytatni, ennek ellenére a pronatalista fordulat elmaradt. A progresszió születésellenes hatása objektív értelemben rossz (elöregedés, népességfogyás, népesség-csere), de ennek felismerését számos tényező megnehezíti (a folya-matok járulékos jellege, lassúsága, demográfiai bonus, népesség-pótló migráció). A sikertelen próbálkozások sokasága arra utal, hogy a progresszió keretei között nemcsak nincs, de nem is lehetséges egy sikeres pronatalista szakpolitika. Ezért a kívánatos és szükséges 2,1-es termékenység eléréséhez ideológiai, sőt civilizációs fordulatra van szükség.
A legfőbb okot a haladó ideológiák (neoliberalizmus, globalizmus, woke, genderelmélet) dogmatizmusa jelenti, amelyek megakadályozzák a probléma felismerését, és a megoldáshoz szükséges ideológiai és civilizációs fordulat megtalálását és alkalmazását.

Tóth I. János: A progresszió nem egyeztethető össze a 2,1-es termékenységgel

Mi lesz itt 2070-ben? A szubszaharai népességszaporulat Európára zúdul a felmelegedés miatt (karcolat - KK)

2070-ben a felmelegedés miatt kb. 560 millió, a szubszaharai övezetben élő afrikai számára az élet elviselhetetlenné válik. Ebből messze a legnagyobb mértékben – 325 millióval – Nigéria részesedik majd.

(The Economist April 6th 2024)

Ez a tömeg nyilván el fog vándorolni. De az elvándorlás már azt megelőzően elkezdődik (sőt, már egy idő óta tart is). Nigéria népességét 2050-re 380, 2100-ra 550 millióra becsülik (a világ 3. legnépesebb országa lesz India és Kína után). Így hát az elvándorlásnak szinte kimeríthetetlen utánpótlása lesz…
Európa három dolgot tehet: (1) korlátlanul beengedi az elvándorlókat, (2) bezárkózik, és ekkor a migráció Dél felé, a többi afrikai országba irányul – ők emiatt komoly fejlesztésekre és segélyekre szorulnak majd, (3) amennyiben a klímaváltozás antropogén jellegű, a fejlett világnak mindent meg kell tennie, hogy azt mérsékelje… (Ez erősen vitatott tudományos téma, eldönthetetlen, emiatt úgy kell viselkednünk, mintha az antropogén jellegű lenne.)

László Tamás: A demográfiai trendforduló lehetséges kitörési pontjai

(Magyar Hírlap 2024 jún. 21, 23, 26. – utánközlés)

I. – A célzás célzása
A jelenlegi születésszámot egy 300 ezer fővel kevesebb szülőképes női korosztály érte el. Ez a családtámogatási rendszer eredménye. Nem kis eredmény! Ugyanakkor sajnálatos, hogy valamennyi szülőképes női korosztály létszáma csökken. Ez azt jelenti, hogy a demográfiai trendforduló elérése a jelenlegi rendszerben lehetetlen… Hol van mégis tartalék, ha mennyiségi tartalékkal úgy tűnik, nem rendelkezünk? Az időben, ami sokféleképpen értelmezhető, a javaslataink erről szólnak!
Nagy szükség volna a témánk szempontjából egy gyermekvállalással (sőt ezt kiterjesztve a gyermekneveléssel) kapcsolatos bizalmi index kidolgozására és bevezetésére. Ezzel lehetne mindazon tényezőket vizsgálni, amik pozitívan, illetve negatívan hatnak a gyermekvállalásra.

László Tamás: I. – A célzás célzása

II. – Életpályák mentén
Kiemelt jelentőségű kitörési pont lehetősége rejlik abban, hogy a fiatalok a jelenleginél korábban hagyják el a szülői otthont, kössenek házasságot, vállaljanak gyermeket. Ha néhány évvel hamarabb történnének mindezek, akkor a demográfiai trendforduló érdekében évente a jelenleginél többletként akár több ezer gyermek születése lenne elérhető. Cél: a szülői otthon elhagyása a 23–25, a házasságkötés a 24–27, az első gyermek vállalása a 26–28 év előtti életkorban legyen. Ehhez célzott módon át kell alakítani, illetve észszerűen ki kellene egészíteni a jelenlegi otthonteremtési támogatási rendszert.
Szintén a „pronatalista fordulat” elérését szolgálná a nők atipikus foglakoztatásának lényeges bővítése, hathatós állami részvétellel. A hat- illetve négyórás női foglalkoztatás rengeteg időt szabadíthat fel a gyermeknevelésre (csökkentené a nők kettős terhelését, elvezethet az úgynevezett „láthatatlan munka” társadalmi megbecsülésén túl a gazdasági megbecsüléshez is. A három- és többgyermekes családok számára a „hivatásos szülők életpályamodelljét” lehetne alkalmazni. Számos életpályamodellt kellene kidolgozni, amelyek összeérnek és átjárhatók.

László Tamás: II. – Életpályák mentén

III. – Mentális szempontok
Több próbálkozás volt a külföldre távozó fiatalok hazavonzásával kapcsolatban. Az eddigieknél alaposabb kutatás szükséges a fiatalok motivációjának feltérképezéséhez a külföldre távozással, az ott maradással, illetve a hazaköltözéssel kapcsolatban. Ezt megelőzően azonban szemléletváltásra is szükség van: ki kell jelenteni, hogy a nyelveket beszélő, vállalkozó kedvű fiatalok külföldi tapasztalatszerzésére az országnak szüksége van. Éspedig nemcsak a felsőoktatásban résztvevők körére kell gondolnunk, hanem a szakmagyakorlókra is.
Az önmegvalósítást szolgáló magánélettannal szemben (mellett) szükséges lenne a közösségélettan, házasságélettan és családélettan kidolgozása és bevezetése. A közösségeknek, a házasságnak, a családnak is vannak életpályái, életciklusai, mindegyik sajátos törvényszerűségekkel rendelkezik (amik nincsenek benne a köztudatban). Ne tantárgyra gondoljunk, hanem inkább egy, a különböző közösségekben, civil világban, az iskolákban, szülői, nagyszülői közösségekben könnyedén használható „kézikönyvet” kellene közreadni és számtalan fórumon terjeszteni.

László Tamás: III. – Mentális szempontok

Botos Katalin: Javaslatok a demográfiai vészhelyzet elkerülésére

A volt európai KGST-országokban még a nyugati liberalizmus által vezérelt folyamatoknál is erősebben jelentkezik a társadalom elöregedése. A társadalomra kényszerített, anorganikus közösségi szemlélet után feltörő individualizmus itt még erőteljesebben mutatkozott meg, mint Nyugaton… Ha nem akarok gyereket tehernek a nyakamra venni, hát nem akarok. Szabad vagyok, nem?
A gyermekvállalás visszaeséséhez az is hozzájárult, hogy ezek az országok súlyos átalakulási, un. transzformációs válság terheit voltak kénytelenek hordozni. A civilizáltabb, ámde szegény országok jellemzője lett a gyermekvállalás radikális csökkenése. Így a társadalom Kelet-Európában egyre előnytelenebb szerkezetű lett: kevés fiatal, sok idős. Nem a mindent elborító vörös lobogók, hanem az egyre őszebb lakosság tűnik szembe a látogatónak…
A magyar rendszer nemcsak pénzbeli direkt támogatásokat nyújt a családoknak, hanem számos, közvetettebb módon is segíti a gyermekvállalást és nevelést. Ha csak a közvetlen pénzügyi támogatásokat néznénk, meglehetősen kedvezőtlen helyen lennénk Európában. Az adókedvezmények, hitelkedvezmények és egyéb támogatási formák hazánkat élenjáróvá teszik a területen. Van azonban néhány fontos kérdés, amelyben a kormányzat mindeddig nem lépett, s ez probléma. Elsősorban a lakáskérdést említjük. Másodikként a képzést, továbbá, a gyermek-alapú nyugdíjrendszer módosítását emelnénk ki. S végül fontos kérdésnek tartjuk a magyar társadalom lelkiállapotát, erkölcsi normáinak lazulását.
Úgy véljük, hogy egy olyan társadalmi hozzáállás nélkül, amely utódaink jövőjével törődik, és az erkölcsi normák emelését fontosnak tartja, nem lehet eredményt elérni a demográfiai trendek megváltoztatása terén. Még jelentősebb anyagi eszközök ráfordításával sem.

Botos Katalin: Javaslatok a demográfiai vészhelyzet elkerülésére.pdf

Major Gyöngyi: A demográfia komplex problematikájának vázlata

(Utánközlés, Magyar Hírlap 2024. július 26.)

Jelenleg a demográfiai problémának kizárólag globális felvetése tekinthető érdeminek. A föld egészét figyelembe véve a túlnépesedési és népességfogyási tendenciák egyszerre vannak jelen, és ezek egymással összefüggenek, egymásra hatnak, meghatározva azoktól a létezési körülményektől, melyek alakítják a jelenséget értelmező tudatformákat.
A globális koncepciójú vizsgálatban ma lehetetlen figyelmen kívül hagyni a modernitás hatását az embernek, mint fizikai erőforrásnak a leértékelődésére, a társadalomnak a természeti működéstől való elszakadására, a deszakralizálódásra, a funkcionális nemi szerepek megváltozására, az individualizmus térhódítására, majd a posztmodernben a kultúra olyan individualizációjára, melyben a személy önértelmezése társadalmi támasz hiányában, magára maradva, totális bizonytalanságba süllyed, s éppen ezért bármilyen torzulásra hajlamos, kiszolgáltatva így önmagát minden vonatkozásban tőle távol eső hatalmi érdekeknek.
Mivel a modernitás óta a hatalom forrása kizárólag a materializált értelmezésű gazdaság, a spontán hatalmi érdekeknek törvényszerűen esik áldozatul a demográfiai egyensúly. Ebből a szempontból pedig egyértelmű, hogy fenntartható demográfiai egyensúly csakis úgy vethető fel, amennyiben mód nyílhat a demográfia problémájának értelmezésén és a megoldás tervezésén a gazdasági érdekektől és módszertantól függetlenítve dolgozni.

Major Gyöngyi: A demográfia komplex problematikája

Konklúziók:

- A fejlett világban megállíthatatlanul csökken a termékenységi ráta – a lakosság azonos szintű reprodukcióját biztosító 2,1-ről 1,6-ra. Tény
- A jelenség mögött elsősorban a fiatal, 19 év alatti nők szülési hajlandóságának drasztikus csökkenése áll. Így van
- A továbbtanuló, értelmiségi pályára lépő nők többnyire megszülik tervezett gyermekeiket (kettőt), de a harmadikra már nem kerül sor, kifutnak az időből. Ezt milyen statisztikából láttad?

„Ma a főiskolát [college] végzett 24 éves amerikai nők átlagosan 2,2 gyermeket szeretnének szülni, nagyjából annyit, mint a korábbi generációk. Most egy kicsit később születnek meg a gyermekeik mint korábban; az első 30 éves korukban; 2000-ben 28 évesen szültek először... Az elmaradás ugyanaz lesz, mint az előző generációknál, átlagosan 0,25 gyermek…” (The Economist, May 25th 2024, Putting a price on them.)

- A mögöttes okok társadalompszichológiai jellegűek: a fiatalok óvakodnak a hosszútávú elkötelezettségtől. Ez sokkal fontosabb, mint amennyire tárgyaljuk.
- A családpolitikai eszközöknek rendkívül korlátoltak a lehetőségei; elsősorban a fiatalabb, nem továbbtanuló nőknél hatnak. Igaz. De a módszerek változtatása azért valamit segíthetne.
- De vannak még e téren tartalékok, kipróbálásra váró módszerek; pl. Botos Katalin és Botos József javaslata, hogy a nyugdíjakat a felnevelt gyermekek számához kell kötni. Nemcsak a gyerekszám fontos, hanem a befektetési szemlélet, tehát, hogy a gyerekek tovább-taníttatása is szempont legyen! S a mi javaslatunk fontos társadalmi igazságtalanságot korrigálna! A gyermek - közjószág...
- Ha a népességcsökkenés folyamata nem is állítható meg, a gazdasági következmények kezelhetők. Eltúlzottak azok a félelmek, melyek a nyugdíjkasszák összeomlását és súlyos gazdasági bajokat vizionálnak. Az életkor meghosszabbodásával az egészségben eltöltött évek is hosszabbak lesznek, és a nyugdíjkorhatár jelentősen kitolható. Nem gondolom, hogy célravezető a korhatár kitolás. Az ugyan igaz, hogy tovább élünk, és idős korban is vágyunk hasznosságra, de a társadalmi átlag a teljes munkaidős munkavállalást – nálunk – aligha fogja bírni.. Az egészségben töltött évek számának növekedése erősen kétes. Lehet, hogy világjelenség, de differenciálni kell régiónként.... Aki akar, természetesen dolgozhasson tovább – ha lépést tartott a kor követelményeivel. Erre érdemes ösztönözni. Fontos lenne az értelmes időeltöltésre alkalmassá tevő képességeket tanítani az iskolában, a bölcsész-ismeretek felértékelése, a művészeti oktatás, a civil élet kis köreinek a fejlesztése, a fenntarthatósággal kapcsolatos, nem feltétlenül versenypiaci munkatevékenységek lehetővé tétele (ami vidéken komoly lehetőségeket rejt magában, de a nagyvárosokban nehezebb lesz, bár nem lehetetlen...) Életmód lakástípusok változtatására van szükség
- A fentiek ismeretében némileg másképpen kell tekintenünk a migrációra. A hosszútávú demográfiai fejlemények miatt elkerülhetetlen a bevándorlók befogadása, de nem korlátlanul, és szelektíven, differenciáltan. Ezzel egyetértek, de nem érzékelteti azt a hatalmas nyomást, ami jelentkezni fog a fejlődők felől... Aminek hogyan tudunk ellenállni? És itt kellene arra utalni, hogy a kevesebb lélekszám – ha annak magasabb a kvalifikációja –, az utóbbi miatt kevesebb ember is elég lehet... Nem jó a „fogyás" de valószínűleg elkerülhetetlen. Azért a (magyar) civilizációs közösség megőrzése nagyobb hangsúlyt kell kapjon annál, mint ahogy az összefoglalóban a "kezelhető" szó kifejezi... Kérdés persze, hogy az innováció milyen mértékű lesz.. Mindenesetre, akkor nem csupán a járulékra lehet alapozni a nyugdíjat, hanem az egyéb adóztatásra is kell számolni.

(Kiss Károly – Botos Katalin)

MEGVAN A MEGOLDÁS A DEMOGRÁFIAI APÁLYRA!

Bármennyire is becsüljük a magyar kormány családpolitikáját, az nem vezet több gyerekszüléshez – a termékenységi ráta továbbra is csökken. (A haszna az, hogy a gyermeket vállaló fiatal házasok ne kerüljenek rosszabb anyagi helyzetbe – ami egyébként nem kevés.) Ezt igazolják a nemzetközi tapasztalatok is. A megoldás: gyermekszerető, a gyermekekkel törődő közösségek kialakítása; hogy a szülők azt érezzék és tapasztalják, hogy a gyermek nem csupán egyéni-családi ügy, a gyermek közösségi „projekt”.

Erről számol be a következő cikk:
Németh Tamás: Demográfiai sikertörténetek – A közösség a kulcs?
(utánközlés, Magyar Hírlap 2024 szept. 11.)
Németh Tamás: Demográfiai sikertörténetek

Botos Katalin: Ahol a gyermek mások számára is fontos lesz, ott kezdődik a társadalom gyógyulása
Botos Katalin kommentárja.pdf

E számunk dala

Tóth Vera
(Dés László - Kemény Zsófi):

Zuhanni veled