2024/3. szám, márc. 12.

Az új katasztrófaelmélet

Richard Heinberg: "Wicked problems" (Vida Gábor olvasmányajánlata)

Egyre többen felismerik, hogy a jövőnkkel kapcsolatos gondokra valódi megoldás nincs. A „wicked problems” elnevezés 1973-ból származik Horst Ritteltől és Melvin Webbertől olyan komplex problémák megnevezésére, melyek homályosak és nincs „kockázatmentes” megoldásuk. Ha az ember elolvassa azt a 10 kritériumot, amit Rittel és Webber állított fel a „wicked” problémák beazonosítására, akkor nincs más hátra, mint a Teremtőhöz fohászkodni, hogy valahogy sikerüljön elkerülni a klímaválságot, a fajok kihalását, az erőforrások kimerülését, vagy a mesterséges intelligenciával járó szörnyűségeket. (Én magam, szekuláris humanista lévén, ilyenkor Madáchhoz fordulok: Ember küzdj, és bízva bízzál! – vajon mondott-e ennél bárki valaha is okosabbat?)
De Richard Heinberg olyan területekre is kiterjeszti katasztrófaelméletét, melyek a társadalom- és gazdaságpolitikával kapcsolatosak, és ettől kezdve már komolytalanná válik a dolog. Mert dilemmákkal lépten-nyomon találkozunk, melyeknek nincs optimális megoldásuk, de attól még nem dől össze a világ… (KK)

Richard Heinberg: Wicked problems

 

Kaslik Gyula: ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK A RÁKRÓL

A vezető felfogás szerint a rák kialakulása (karcinogenezis) olyan folyamat, ahol felborul a sejtosztódás normális szabályozása, és ezt a kromoszómákban véletlen hatásra létrejött mutációk okozzák. Otto Warburg, majd pedig Thomas Seyfried szerint azonban a rák úgy alakul ki, hogy a test valamely részén hypoxiás (oxigénhiányos) környezet jön létre, melynek hatására a sejtek a hagyományos, oxigént felhasználó légzésből átváltanak az ősi időkből megmaradt képességükre, a fermentációra (melynek során glükózból állítják elő a szükséges energiát). Az önjáróvá vált fermentatív energiatermelés, illetve a módosult állapotba került mitokondrium pedig a sejtosztódást szabályozatlanná, burjánzóvá, rákossá teszi.
Nagyon nem mindegy, hogy a rákkutatásra szánt milliárdokat melyik csapásirányba tereljük. Nem mindegy, hiszen a végső okot akarjuk megszüntetni, és nem a következményt kezelni. Az történik itt, mint oly sok más esetben is: van egy tudományos elmélet, ami dogmává szilárdult, és van egy feltörekvő elmélet, ami talán jobban képes magyarázni az adott jelenséget, és mégsem képes áttörni a dogmatikus rendszer építette falakat.
A rák természeti népeknél nem fordul elő. Gyors terjedésének okai egyértelműek: megváltozott táplálkozási szokásainkban keresendők. A gyanú árnyéka elősorban a telítetlen zsírsavakat nagy mennyiségben tartalmazó növényi olajokra esik.

Kaslik Gyula: Eltérő vélemények a rákról.pdf

A téma előzményei:

Fabó László: A rákkutatás váratlan, fontos eredményei.pdf

Thomas Seyfried: The SHOCKING NEW TRUTH About Cancer!

Kiss Károly: Korszakos eredmények a rák kezelésében.pdf

 

 

Sütő Zoltán: Történelmi lecke fiúknak (a szellemi alávetettségről)

Az Ez itt a kérdés minapi adásában Gulyás Istvánnak nem sikerült provokálnia a meghívott neves Amerika-szakértőket. Vitaindítója kezdő kardcsapása elől ugyanis, miszerint „Úgy tűnik, hogy a 2010-es évekig az Egyesült Államok gyakorlatilag a megoldása volt a világ problémáinak – azóta mintha a forrása lenne” a beszélgetőtársak – ha nem is finoman, és nem is elegánsan – elhajoltak, majdnem egészen a „nincs itt kérem semmi látnivaló” íztelen és szagtalan koncepcióig.
Ennyire nem sikerült abszolválni azt a minimális logikai képességeket igénylő szintet sem, hogy a történelemben olyan nagyhatalom még nem volt, amelyik katonai erejét a másik ország védelme céljából állomásoztatta volna annak területén? – Vagy nem óhajtunk szabadulni attól a nosztalgiától, amit ifjúságunk hajnalán Amerika a szabadság szimbólumaként jelentett? - Jaj annak az országnak, amelyik történészei csak ennyire képesek! Mert ez maga a szellemi alávetettség.

Sütő Zoltán: Történelmi lecke.pdf

 

 

Botos Katalin: Házam és hazám.
A hagyományról

Ház, házasság, haza, hagyomány. Ezek identitásunk meghatározó elemei. És ezeket akarják most el-venni tőlünk… A haza sem térbeli fogalom csupán. A haza az azonos identitással bíró emberek közös-sége, és ez az azonosság átível téren és időn. Ezért végtelen fontos a hagyományok tisztelete.

Botos Katalin: Házam és hazám.pdf

 

 

Megörökölt gyalázat

A Megörökölt gyalázat c. film a kommunizmus áldozataival kapcsolatosan az 1945-ben meggyalázott asszonyokról szól. Közép-kelet Európában szinte minden filmdíjat elvitt. Botos József is elbeszéli benne emlékeit, aki emléktáblát, szép domborművet állított városában, Csongrádon, az áldozatok emlékére. Ez az első köztéri képzőművészeti alkotás a témáról Magyarországon, s nagyjából Európában is. A kép felirata: "És az Isten letöröl majd szemükből minten könnyet."

film: Megörökölt gyalázat

index-beszámoló: Megörökölt gyalázat

 

Berkes András: A baba

Műtermem ablakában ült a Baba, és a környezete - úgy véltem - akkoriban meghatározta mindössze 22 évemet. Lányom akkor született, számtalan motívum szerkesztődött ebbe a konstrukcióba, amint aztán később is, sok minden, érzelem és látvány egyszerre és együtt. Még évekig őriztem a geometriát, melyet itt fellazítanak a foltok, és a fólián lévő szöveg. A baba mögötti ablakban nem üveg van, hanem egy fólia, a Patyolat vállalat csomagolója, azért is homályosabb mint az üveg. A bal oldalon meszelés nyomok. A baba nyakában horgolt körgallér van, ruhája bársony. Ez a "hiperrealista" korszakom egyik terméke.

 

Freund Tamás: A művészetek által gazdagított belső világ és az információrobbanás hatásai

(előadása a Katona József Könyvtárban, 2023)

A tudomány már rengeteg bizonyítékot tárt fel arról, hogy a művészeti katartikus élmények hogyan gazdagítják belső világunkat. „A katartikus élmények dopamint szabadít-anak fel az agy örömérzés központjában, ugyanazt a dopa-mint, amit a fajfenntartással kapcsolatos tevékenységek, evés, ivás, szexuális tevé-kenység szabadít fel” – jegyezte meg. De szakmai sikerek, sporttevékenység vagy művészeti alkotás közben is ezt a boldogságot érezhetjük. Épp ez a katartikus, művészeti élményekhez kapcsolódó öröm vész el, ha nem tudunk nyitottan, értő módon közelíteni a művészetek felé. Itt az oktatásnak alapvető feladata van. A zeneóra, a képzőművészet, a művészettörténet nemcsak nyitkottá tesz, rendszeres katarzis forrásai lehetnek.
„Ha túl sokszor van dopaminlöket, mint a kábítószer-használatnál is, akkor nem lesz elég dopaminreceptor az örömérzetközpontban, és normális, fiziológiai úton már nem jutunk örömhöz”. Vagyis egyre fásultabbak, céltalanok, alulmotiváltak, kiüresedettek lehetünk, ahogy azt már látjuk is magunk körül: beszélgetés vagy gondolkodás helyett mindenki a telefonját bámulja.
Persze az internetezést nem lehet betiltani, de kontrollálni kellene, és szelektálni az információk között. Az internettel vagy drogokkal kiváltott dopaminhatást, örömérzetet egyébként tökéletesen helyettesíthetnék a művészeti élmények, a katarzis által kiváltott hasonló hatással. (Botos Katalin ajánlása)

Freund Tamás: Művészetek, belső világ, információrobbanás.pdf

 

 

Csikvári F. András: A társadalmi láthatatlan kéz

Vernon L. Smith és Bart J. Wilson: A közgazdaság humanizálása c. könyvének ismertetése

A szerzők emlékeztetnek, hogy két “láthatatlan kéz” van, van egy társadalmi “láthatatlan kéz” is, amiről Smith még a főművének tekintett A nemzetek gazdagsága előtt 17 évvel írt Az erkölcsi érzelmek elmélete c. könyvében. Smith azt állítja, hogy bennünk, emberekben van egy velünk született hajlam arra, hogy együtt érezzünk másokkal, és hogy ez a hajlam vezet minket a helyes és igazságos cselekedetek felé. Ez a "láthatatlan kéz" gondoskodik róla, hogy az emberek erkölcsös módon viselkedjenek, még akkor is, ha nem tudatosan törekednek erre. (A történelem fintora: Adam Smith legtöbbünk szemében mégis az a teoretikus, aki a piaci erők játékában az önzést magasztosította fel.)

Csikvari F. András: A társadalmi láthatatlan kéz.pdf

 

 

Fellner Ákos: Az okosok még okosabbak lesznek, a buták még butábbak?

- avagy jól hangzó hazugságok a tudásalapú gazdaságról

Polányi Mihály és Paul Romer óta közkeletű úgy fogalmazni, hogy a tudásvagyon közvagyon, azaz mindenki szabadon részesedhet belőle. Csak tanulni és képezni kell magunkat, és a tudással rendelkező munkavállaló vagy vállalkozó majd az összgazdasági kibocsátást növeli és mindenki boldog lesz. Azonban, ha pontosabban utána nézünk a kérdésnek láthatjuk, hogy a tudás korántsem közvagyon. A tudás ugyanúgy monopolisztikus jószág, mint a pénztőke.

Fellner Ákos: Az okosok még okosabbak lesznek, a buták még butábbak.pdf

 

E számunk dala

 

Desmond Child, Carlsson Andreas Mikael: Egy szabad országért