Helyünk a bioszférában

Természeti környezet és ökológia


Vida Gábor akadémikus
https://hu.wikipedia.org/­wiki/Vida_G%C3%A1bor_(biol%C3%B3gus)
Helyünk a bioszférában c. könyvében (Typotex, 2001, 2008) megállapítja, hogy „az emberiség növekvő létszámával és az egyre hatásosabb technikával teljesen benépesítette és átalakította bolygónkat. A föld, a víz, a levegő élőlényekkel átszőtt globális rendszerében, a bioszféra minket is éltető működésében ezzel párhuza­mosan zavarok jelentkeznek. A korábban önfenntartóan vezényelt bioszférában az emberiségnek meg kell ismernie a tartós fennmara­dásához szükséges lehetőségek kereteit.”
 

 


Azt a földi korszakot, amióta a Homo sapiens képes lényeges, visszafordíthatatlan változásokat okozni a földi ökoszisz­té­mákban, és amely nagy valószínűséggel környezeti katasztró­fába torkollik, Vida Gábor antro­pocén-nek nevezi. Lásd erről: Honnan hová Homo? Az Antropocén korszak gondjai című, a Studia Physiolo­gica 18/2012. számában megjelent írását.
Az Antropocén ismertetése a Magyar Tudomány 2013/4. számában: http://www.matud.iif.hu/2013/04/20.htm
 
 

További ajánlott műve:
Vida Gábor: Bioszféra és biodiverzitás (Eötvös, Bp., 1996)


 

Az ökológia iránt érdeklődő olvasónak föltétlen meg kell ismerkednie James Lovelock Gaia-elméletével. Az idén (2021-ben) 102 éves Lovelock-ot korunk legnevesebb környe­zet-tudósának tartják.

https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Lovelock

A Gaia-elmélet lényege az, hogy a földi ökoszisztémák (Földünk élő rendszerei) egésze egy egyetlen, különös élőlénynek tekinthető. Abban az értelemben, hogy ez a rendszer képes az élőlények összességének életfeltételeit optimalizálni és a környezet entrópiáját csökkenteni. Gaia önszabályozó rendszerei negatív visszacsatolásos folyamatok révén állandó szinten tartják a tengerek vizének sókoncentrációját, működtetik a metán-oxigén kiegyensúlyozó rendszert, a légköri széndioxid-fölösleget a tengerek a bemosódással mérséklik, a növények egyensúlyban tartják a légkör széndioxid-koncentrációját. Emellett még hatalmas bio-geo-kémiai ciklusok szabályozzák a nitrogént és a foszfort is.

Lovelock fontosabb könyvei:
Lovelock, James (2005). Gaia: Medicine for an Ailing Planet. Gaia Books.
Lovelock, James (2006). The Revenge of Gaia: Why the Earth Is Fighting Back – and How We Can Still Save Humanity. Santa Barbara (California): Allen Lane.

magyarul is megjelent:

Gaia. A földi élet egy új nézõpontból; ford. ifj. Árkos Antal; Göncöl, Bp., 1990 (Göncöl zsebkönyvek)
Gaia halványuló arca. Utolsó figyelmeztetés (The Vanishing Face of Gaia. A Final Warning); ford. Barna László; Akadémiai, Bp., 2010 (Új polihisztor)

Lovelock egymás után megjelenő könyvei arról szólnak, hogy az emberi tevékenység hogyan pusztítja a földi ökoszisztémákat, és ez életlehetőségeink rosszabbodásához és be­szűküléséhez vezet.

Lovelock Százszorszép Világa és a Bio- geo- kémiai ciklusok (Kiss Károly előadásai):

gaia_szazszorszep_vilag.pdf

biogeokemiai_ciklusok.pdf

 

Lovelock legutolsó, 2019-ben megjelent könyve a Novacene címet viseli. (MIT, Cambridge Massachusetts, London) Az idős tudós ebben a globális környezeti problémák megoldását a mainál sokkal fejlettebb, ön­állósuló mesterséges intelligenciától várja, mégpedig azon módszerekkel, melyeket ma a geoengineering körébe soro­lunk.

Szemben a tudós társadalomra jellemző félelmekkel és fenntartásokkal azt vizionálja, hogy a természetes emberi és a mesterséges intelligencia együttműködése, szövetsége képes lesz megoldani az előttünk tornyosuló globális környezeti problémákat.
 

Lovelock kiborgjai: Hogyan menti meg a hiperintelligencia a Földet?
James Lovelock with Bryan Appleyard: Novacene – The Coming Age of Hyperintelligence c. könyvének ismertetése (The MIT Press, 2019, 139 p)

Lovelock könyve egyszerre okoz reményt és csalódást. Reményt, hogy a mai mesterséges intelligenciákból kifejlődő kiborgok képesek lesznek megmenteni Gaiá-t, az általunk tönkretett földi ökoszisztémákat. És csalódást, hogy a földi élet folytatói kozmikus időtávon nem mi leszünk, hanem a kiborgok. (KK)
lovelock_novacene.pdf

***

Ökológiai ismeretekre azért van szükség, hogy megértsük, milyen szabályok, törvény­sze­rűségek érvényesülnek a minket körülvevő, körülölelő és eltartó természet működésében, az ökoszisztémákban. És tisztában legyünk vele, hogy ha működését megzavarjuk, az milyen következményekkel jár ránk nézve. Minél inkább károsítjuk, minél inkább megzavarjuk, csökkentjük a stabilitását, annál jobban csökken az emberi életet és civilizációt fenntartó képessége.

Gyulai Iván ökológus https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyulai_Iv%C3%A1n ajánlott tanulmányai:

A gazdasági és társadalmi fejlődés ökológiai összefüggései. In: Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére / szerk. Dobrossy István, Viga Gyula. Miskolc: HOM, 1988 Miskolc: Borsodi Ny.

Ember, környezet, társadalom. p.67-74. In: Vonzáskör: NME KISZ-bizottságának művészeti kiadványa / [szerk. Takács György és Molnár Géza]. Miskolc: NME, 1987 Miskolc

 

Biológiai holokauszt

A Homo sapiens, ez a fantasztikus teremtmény, akinek az agya az Univerzum legnagyobb csodája, és aki által a világmindenség önmagára ismer, gyalázatos dolgokat művel a saját bolygóján, a Földön, ahol kialakult a szerves élet, és ahol ő maga is megszületett. Elveszi és tönkreteszi a többi élőlény életterét és biológiai holokausztot hajt végre. A hozzávetőlegesen 14 millió fajból eddig már 1 milliót kipusztítottunk. A globális ökoszisztéma egy rendkívül bonyolult rendszer, minden fajnak megvan benne a saját szerepe, az egyes fajok egymásnak életfeltételei – akár mint táplálék, akár lakóhelyként. Ha az egyik kipusztul, megzavarja az életnek ezt az összefonódását, ezt az összetett szövedékét és instabilitást okoz. Márpedig a mi életterünk a bioszféra. Annak bármilyen zavara, insta­bilitása a mi életfeltételeinket veszélyezteti. Ezt nevezzük fenntarthatóságnak, ill. a fenntarthatóság hiányának – és amely az utóbbi években a szélsőséges időjárási jelenségekben nyilvánul meg, melyet az esőerdők pusztítása okoz.

A bioszféra nem csak táplál minket és lakhelyünkül szolgál. Nem csak hasznos anyagok és energia forrása számunkra. Az ún. „bioszféra-szolgáltatások” életünk létfeltételei. Ilyenek a természetes üvegházhatás (a bioszféra nélkül a Föld felszíni átlaghőmérséklete 15 fok helyett mínusz 18 fok lenne), a „csapadék-szolgáltatás”, a széndioxid-többlet kivonása a légkörből, az erdők helyi hőmérsékletet temperáló hatása, a mocsarak mérséklik az áradásokat, a talaj tisztítja a vizet, és elnyeli az ember által okozott szennyezéseket, és még sok minden más. A biodiverzitás csökkenése e „bioszféra-szolgáltatásokat”, azaz létfeltételeinket veszélyezteti.

Az Economist 2021. június 19-i számában megjelent Technology Quarterly témája a veszélyeztetett biodiverzitás. Koch Anna ismertetése ezt foglalja össze:
veszelyben_a_biodiverzitas.pdf
biodiversity_in_danger.pdf

Túlméretezett emberi gazdaság és népesség

 

 

1950 és 2000 között a világgazdaság mérete (World GDP, GWP) meghatszorozódott, a világkereskedelem volumene pedig 23-szorosára nőtt!

 

 

 

A világ népessége 1900-ban még csak 1,6 md volt, a századfordulón elérte a 6,3 milliárdot, 2021-ben pedig már 7,9 milliárd felé közelít. (Különleges élményt nyújt a Worldometer valós idejű számlálójának látványa az interneten: a számláló pörög, másodpercenként 4-5, naponta 381 ezer baba születik a világban.)

A múlt század első harma­dától kezdve azért gyorsult fel még jobban a világ népességének növekedése, mert a modern egészségügy vívmányai elérték a szegény országokat is, tehát a halálozási ráták világszerte csökkentek, a gyermek- és csecsemő­halandóság is, a születési ráták viszont magas szinten maradtak.

Human Population Through Time.mp4
https://we.tl/t-4d6xXlNT6n

Századunk végére az emberiség több, mint 80 százaléka Ázsiában és Afrikában él majd, és a világ gyermekeinek közel fele afrikai lesz.

Nyilvánvaló, hogy ez a folyamat nem tartható tovább, „fenntarthatatlan”. A jelenlegi népes­ség­szám és a világgazdaság jelenlegi mérete mellett 1,6 Földre lenne szükség ahhoz, hogy az ökoszisztémák képesek legyenek regenerálódni. A bioszféra, a földi ökoszisztémák mérete nem változik, tehát egy véges rendszerben egy állandóan növekvő alrendszer szétrobbantja, tönkreteszi a nagyobb rendszert, amibe be van ágyazva, ami fenntartja. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, és nem reménytelen. A növekedés ugyanis lehet környezetbarát is – amennyiben az nem anyag- vagy energiaigényes, és nem jár a természet további terhelésével, megmarad a bioszféra-adta lehetőségeken belül. Szemben a növeke­déssel, ezt viszont már fejlődésnek nevezzük – lásd a következő (Fenntartható Fejlődés) fejezetben.

A demográfiai helyzet jelzi, hogy világunk mennyire összetett, összefonódott. Miközben a világnépesség valós idejű számlálója gyorsan pörög, a fejlett országoké hátrafelé forog: csökken a népességük. Ázsia és Latin-Amerika népessége stagnálni fog, fekete-Afrikában viszont óriási népességrobbanás megy végbe. 2050-ben már Nigéria lesz a világ 3. legné­pesebb országa (400 millió fővel!), megelőzve az USÁ-t. A bioszférát a fejlett országok részéről a magas fogyasztás, a fejlődő, szegény országok felől pedig a demográfiai nyomás terheli túl.

Világméretekben ebből a helyzetből az jelentené a kiutat, ha a fejlett országok már az energia- és anyagmentes növekedés, azaz a „fejlődés” útjára lépnének, a növekedés (az anyag- és energiaigényes növekedés) lehetőségét pedig fenntartanánk a szegény országok számára.

Az utóbbi évtizedekben lejátszódó legjelentősebb világgazdasági változás a feltörekvő országok növekedése volt, és ez lesz a jövőben is. 2050-re a GDP volumenét tekintve az USA a 3. helyre szorul Kína és India mögött, az EU pedig a világ hozzáadott értékének (GWP) kevesebb, mint 10 százalékát fogja előállítani.

KK

Vida Gábor: Mennyire és mivel veszélyezteti az ember az őt éltető környezetet?
vida_2020_mennyire.pdf

 

 

Az emberi faj kipusztulása elkerülhetetlen?

Henry Gee: A (Very) Short History of Life on Earth
https://www.scientificamerican.com/article/humans-are-doomed-to-go-extinct/

Az emberi faj kipusztulása elkerülhetetlen?