Eszmék és ideológiák

 

 

Tocqueville a demokrácia természetéről

Churchill időnként cinikusan nyilatkozott a demokráciáról: ”Akinek illúziói vannak a demokrácia iránt, az beszélgessen el öt percet egy átlagos szavazóval.” Vagy: ”A demokrácia a legrosszabb kormányzási módszer, nem számítva az összes többit, amit időről időre kipróbálnak.” Ezeket a kijelentéseket hajlamosak vagyunk humorizálásnak tekinteni, bár érezzük, hogy „van bennük valami”. Alexis de Tocqueville (1805-1859) viszont döbbenetes dolgokat mond a demokráciáról... A többség zsarnoksága? - Tocquelle-i világban élünk!

Botos Katalin: Tocqueville a demokráciáról.pdf

 

Csikvári F. András: Woke – a bolsevizmus kísértete járja be újra...

A nagyon harsány és erőszakos, afroamerikai fajvédő jellemvonásokat is hordozó mozgalom képviselői immár nemcsak a bőrszínalapú politikai, társadalmi megkülönböztetés ellen küzdenek, hanem elsősorban a történelmi múlt és a fehér (európai keresztény) gyarmatosítók mindennemű szellemi és tárgyi kulturális öröksége ellen (a nagy történelmi személyiségektől a sakkfigurákon és meséken keresztül, a katolikus „túlzottan fehér” szentekig) emelik fel szavukat. A woke-ságban a kisebbségi identitáspolitika, az áldozati kultúra összes aspektusa megjelenik.

Csikvári F. András: Woke - a kommunizmus kísértete... .pdf

 

 

A szó veszélyes fegyver, segítségével az önazonosság nélküli ember kiszolgáltatottá válik a kommunikációs teret uralók számára. Segítségével identitásharc folytatható, kulturális diktatúra valósítható meg a narratíva kizárólagosságára való törekvés talaján.

Görög Mihály előadása a korszellemről, korunk szellemiségéről és a kommunikációs teret uraló illiberális médiáról.

A szó veszélyes fegyver

 

 

 

Kard Aladár: Az orosz fasizmusról
(előzetes anyag)

Alexander Dugin, Putyin leggyakrabban idézett élő teoretikusa kifejti, hogy Ukrajnának nincs létjogosultsága az „Eurázsia-birodalom”-má fejlődő Nagy-Oroszország mellett, és szerinte a közös eurázsiai kontinentális állam, az egyesítő univerzális moszkvai eszme tervének Ukrajnában is 11 millió potenciális híve van. E nagyhatalmi törekvések és az orosz rendszer sajátosságainak ismeretében csupán formális kérdés, hogy minek is nevezzük azt.


Kard Aladár:
Az orosz fasizmusról.pdf

 

Orosz fasizmus?

Fascism in Russia. A dark state. Ez a címe/témája az Economist július 30-i számában a „briefing” rovatnak, mely a fontos, aktuális jelenségekről szokott alapos tájékoztatást adni. A cikk Timothy Snyder, a Yale történészének a New York Times-ban megjelent írásán alapszik.

Az Economist a világ legszínvonalasabb hetilapja. Ez a „briefing” viszont méltatlan hozzá. Oroszország fasisztának bélyegzése erőltetett és zagyvaságokon alapul. Elég lett volna önkényuralmi és antidemokratikus rendszernek nevezni. Így viszont egy apologetikus írás született, melynek az a funkciója, hogy igazolja az orosz támadás kiprovokálásának a jogosságát, és elhitesse, hogy az orosz invázióra akkor is sor került volna, ha Amerika, a NATO és Nyugat-Európa minden előzetes megegyezést és ígéretet betart és Ukrajna megadja az orosz kisebbségnek az alapvető jogokat és nem üldözi őket.

A téma kapcsán illene alapvető fogalmakkal tisztában lenni. Így pl. a liberális demokrácia – konzervatív demokrácia – autokrata rendszer – diktatúra – fasizmus fokozatokkal. Vagy: hazaszeretet/patriótizmus – nacionalizmus [Illyés: „a hazaszeretet jogféltés, a nacionalizmus jogsértés” – micsoda lapidáris bölcsesség!] – sovinizmus – rasszizmus – fasizmus lépcsőzetességgel. A Yale történésze azonban – a fogalmi tisztázás halvány képessége nélkül – hetet-havat összehordott. Beállt a sorba, hogy ő se maradjon ki az oroszokat elítélő állásfoglalók közül – sőt, még rá is tett egy lapáttal. Az Economist pedig mindezt átvette.


Kiss Károly: Orosz fasizmus?.pdf

 

Kijózanodás?

 
A Spiegel 2021/28. (júl. 10-i) számának fő témája az IDENTITÁSPOLITIKA. E tekin­télyes balliberális lap meglepő módon igen kritikusan kezeli a témát, minden kényes kérdést feltesz, és kétségbe vonja az identi­táspolitika haladó jellegét – inkább egy olyan irányzatnak tekinti, ami zavarokat okoz a társadalomban és új egyenlőtlenségeket szül. Konklú­ziója: e hóbortos és sokszor értel­metlen, sőt, a szólásszabadságot korlátozó kilengések egy korszakváltás kísérőjelenségei: a feszes, nemzet­állami keretek közé szorított homogén társadalom egy heterogén, poszt­indusztriális, globalizált társa­dalom felé tart.
Kiss Károly: identitaspolitika.pdf

 

Az Economist 2021. június 12-i száma két elvetélt transzgender törvényjavaslatról számol be. Az egyiket a spanyol Podemos nyújtotta be a spanyol parlamentben, a másikat a német Zöld Párt a Bundestagban – mindkettőt elutasították.
Kiss Károly: self-id.pdf

 

 

Szélsőbalos kulturális forradalom az USÁ-ban

Amerikában – az egyetemekről kiindulva – olyan szélsőbalos kulturális forradalom dühöng, mely a ’60-as évek végén lezajlott nagy kínai kulturális forradalomra emlékeztet. Sajnos, az egyenlőségpárti identitáspolitika átterjed Nyugat-Európára is. Amikor az EU bírálja hazánkat, ennek elemei keverednek egyes jogos észrevételekkel.

amerika_illiberalis_bal.pdf
Kiss Károly elemzése

 

 

 

Woke-kapitalizmus: a kapitalizmus új arca?

(Alexander Grau, Der Spiegel 48/2021)

Újmarxista kísérlet az illiberális bal identitás­politikájának értelmezésére, amely végül zagyvaságba torkollik. (Azt állítja, hogy az utóbbi években lejátszódó ideológiai változások végősoron a tőkés termelés érdekeit szolgálják.) (kép: a Louis Vouitton new-yorki üzletházának bejárata)

Kiss Károly ismertetése: Woke_kapitalizmus.pdf