2025. 6. szám, március 28.

2025/6. szám, március 28.

Bajban vagyunk – rosszak az oktatási eredményeink

Az oktatási eredményeink többnyire rosszabbak az európai uniós átlagnál; ráadásul a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest tovább romlottak.
A korai iskolaelhagyók aránya nálunk 11,6 %, az EU-ban 9,5 %.
A felsőfokú végzettségűek arányát tekintve az őket követő korcsoportban csak Romániát előzzük meg. Ráadásul miközben az EU átlaga töretlenül emelkedik, nálunk 2015 óta stagnálás, 2021 után pedig visszaesés van.
A legalább középfokú végzettséggel rendelkezők aránya a középiskolát követő korcsoportban: egyedül itt vagyunk valamivel jobbak az európai átlagnál. (Feltűnő, hogy Németország mindhárom esetben a sereghajtók között van. Ezt a bevándorló családokból származó gyerekek magas aránya okozza.)
A diagramok forrása: Riba István: Szamárpadban Európában. (Hvg, 2025. márc. 20.)

Jánossy Ferenc óta tudjuk, hogy egy gazdaság növekedési, fejlődési potenciálját hosszú távon elsősorban munkaerejének képzettsége, kvalitásai határozzák meg. A fenti adatokat látván nem nagyon reménykedhetünk abban, hogy belátható időn belül felzárkózunk az európai átlaghoz. – Van viszont egy szempont, ami a mesterséges intelligencia alkalmazásának előrehaladásával egyre fontosabb lesz. Nevezetesen: miközben a MI fejlődése intellektuális téren szinte határtalan, motorikusan eléggé korlátozott. Tehát a mozgást igénylő folyamatokban az emberi munkaerő belátható időn belül csak kevéssé lesz helyettesíthető. Ennélfogva ha Magyarország a szakképzés terén előnyöket szerez, az hosszútávú gazdasági fejlődése szempontjából meghatározó lehet. (KK)

Mellár Tamás: Befelé a zsákutcába (Hvg 2025 márc. 20, ajánlás)

„Immáron második évben helyben járunk, a 2024-es GDP leragadt a 2022-es szinten. … Tavaly a fogyasztói cikkek árindexe mindössze 3,7 százalék volt. Az állóeszköz-felhalmozásban sem tételezhetünk fel komoly áremelkedést, hiszen ott a kereslet radikálisan csökkent. A magyarázat a 7,4 százalékos GDP-deflátorra [a nominális GDP-t a reálszintre redukáló mutatóra] a közösségi fogyasztás jelentős áremelkedése.”
„A GDP termelési oldalán csak a szolgáltatások növekedtek 2,1 százalékkal, a termelő szektoroknál csökkenést látunk: a mezőgazdaságnál 10,4 százalék, az iparnál 3, az építőiparban pedig 0,6 százalékosat.”

A londoni Rothschildok a Trump-Zelenszkij konfliktus hátterében

(Egy összeseküvés-elméletnek tűnő magyarázat)
(utánközlés: Szakács Árpád - Hajda Iván, Védett Társadalom Alapítvány, 182. sz. hírlevél)

A sikertelen Trump-Zelenszkij találkozó után Londonban 19 ország vezetője gyűlt össze a NATO vezérkarával, hogy további támogatásáról biztosítsa Ukrajnát. Egyes elemzők ezt összefüggésbe hozzák azzal, hogy 1890 óta állítólag minden háborús terv a londoni Rotschildok bankházában született, így a mai orosz-ukrán háborúé is. Érvként hozzák fel, hogy Ursula von der Leyen aligha merne az ukrán háború kérdésében „Amerika-ellenes” álláspontot képviselni, ha nem lenne erős háttere. … És Zelenszkij is; honnan a Trumppal szemben arcátlansága?
A cikkírók szerint Alex Krainer horvát származású elemző magyarázata derít fényt a történtekre. Eszerint az amerikaiak nem egyedül támogatták Ukrajnát (és persze az EU és Nyugat-Európa is valamelyest); abban jelentős, a Rotschildok érdekkörébe tartozó londoni bankok is részt vettek. És még mielőtt Trumpot beiktatták volna, a január 16-án Londonba utazó Zelenszkijjel megkötötték azt a szerződést, amelyet Trump szeretett volna Ukrajnával, cserébe a háborús támogatásért… (Lehet, hogy mégsem összeesküvés-elméletről van szó?) (Verrasztó Zoltán)

Szakács Árpád - Hajda Iván A Rothschildok a Trump-Zelenszkij konfliktus hátterében

Botos Katalin:

Ukrajnáról – közgazdász szemmel

Ukrajna a háborúval a nagyhatalmak közötti érdekszférák ütközőzónája, a világ újrafelosztás-ának színtere lett. Az forog kockán, hogy a két főszereplő, Amerika és Kína mellett vajon mekkora súlya lesz Európának és Oroszországnak az új világrendben. Európa azzal, hogy a háború kapcsán szembefordult Oroszországgal, valójában a Brezinski-dokrínát valósítja meg: kiírja magát a főszereplők közül, hiszen ahhoz a korábban Oroszországgal fennálló gyümölcsöző együtt-működésre lenne szüksége. Másrészt az elmúlt években, évtizedekben két kulcsfontosságú területn, a hadiiparban és az új digitális technikák hátterét képező szolgáltatásokban szinte teljes mértékben Amerikától tette függővé magát. A legyengült Oroszország pedig valószínűleg Kína vazallusává válik (annak ellenére, hogy atomnagyhatalom). A „játszma” győztese Amerika lesz, hiszen a békekötés során ő startol rá a legnagyobb eséllyel Ukrajna hihetetlenül gazdag és a mai csúcstechnológiákhoz nélkülözhetetlen ásványkincsire.

Botos Katalin: Ukrajnáról - közgazdász szemmel.pdf

Christian Pfister és Heinz Wanner: Klíma és társadalom Európában, az utolsó ezer év

Csikvári F. András könyvismertetése (Vélemény, utánközlés)

A könyv – mindent tudományos alapossággal dokumentálva – áttekinti az elmúlt ezer év időjárási adatait. A ma gyakori „klímatagadókkal” szemben a szerzők egyértelműnek látják, hogy a jelenlegi globális felmelegedést az emberi tevékenység okozza. Érdekesek a társadalom-lélektani megjegyzések és a történelmi eseményekkel és az időjárással kapcsolatos fejtegetések is. (Éhínség, árvizek, boszorányüldözés összefüggése az időjárással.)

Csikvári F. András: Pfister és Wanner önyvének ismertetése

Kiss Károly, Magyar Hírlap: Trump - korunk Emmanuel goldsteinje

Kiss Károly:

Emberemlékezet óta nem zúdult annyi gyűlölet politikusra, mint megválasztása óta Donald Trumpra. A pocskondiázásban a balliberális média vezet, fő helyen és nagy terjedelemben az amerikai elnököt szidják, gyalázzák. Ő a címlapok negatív hőse, ő a karikatúrák fricskájának célpontja. A helyzet Orwell 1984-ére emlékeztet – azzal a különbséggel, hogy Goldsteint csak napi két percben kellett gyűlölni (igaz, mindenkinek és kötelező jelleggel), a Trump elleni gyűlölet viszont fakultatív, de nonstop, szakadatlanul árad a balliberális médiából…

Kiss Károly: Korunk Goldsteinje.pdf

A Spiegel irodalmi százas listája

A Spiegel minden évben megjelenteti az előző 100 év saját kritikusai szerinti legjobb regényeinek listáját. Az amerikaiak vezetnek 24 könyvvel, mögöttük a franciák 12-vel, majd a britek héttel, az olaszok hattal, a szovjetek néggyel, a portugálok hárommal. A többi náció egy vagy két regénnyel képviselteti magát.
A magyar irodalomból kettőt emeltek ki, Kertész Sorstalanságát és Nádas Péter Párhuzamos történeteit... (Én helyet adtam volna Németh László Égető Eszterének vagy Iszonyának, esetleg Füst Milán Feleségem történetének, talán Szabó Magda Pilátusának vagy Az ajtónak, Jókai Annától pedig a Ne féljeteknek. (KK)

Kiss Károly, Magyar Nemzet: Indokolt-e a félelem az oroszoktól?

Visszhang: Féljünk-e az oroszoktól?

Írásom – a téma súlyának és aktualitásának megfelelően – elég nagy visszhangot váltott ki. A vélemények megoszlanak. Az érvelések egyik vonala Oroszország expanzív történelmi múltjára hivatkozik. Ezt nem tartom meggyőzőnek; minden nép, birodalom terjeszkedésre törekedett. Hogy csak az újkort említsük: a spanyolok, a portugálok, az oszmánok, Európa gyarmatosító nemzetei, a németek, osztrákok, stb.
Sokkal megfontolandóbbnak tartom ennél, hogy vajon Oroszország 1990-91 utáni törekvései tekinthetők-e a korábbi területszerző, a kommunizmust terjesztő ideológiai alapú imperialista politika folytatásának. Azaz, miután lemondott „gyarmatairól”, korábbi érdekszférájáról, előjogot formálhat-e arra, hogy beleszóljon az ottani történésekbe. Ilyen jogot természetesen nem ismerhetünk el. De a fordított logika esete áll fenn: Oroszország bizonyos garanciák, biztosítékok fejében mondott le korábbi érdekszférájáról. … És ezeket a garanciákat, ígéreteket a Nyugat nem teljesítette, sorban megszegte.
Továbbá: Miért áll fenn még mindig a NATO, ha a veszély, mely életre hívta, már elmúlt? Ha egyes országok berendezkedése demokratikusabb másokénál, az jogot ad-e nekik a beavatkozásra?
Azokkal értek egyet, akik – a mostani nyugat-európai törekvésekkel szemben (melyek orosz katonai fenyegetést vizionálva fegyverkezésre törekszenek) - Európa biztonságát az oroszokkal folytatott kölcsönös gazdasági kapcsolatok és együttműködés fejlesztésében látják (mint a hidegháború utáni korszakban). Hosszú távon gondolkodva pedig az tűnik valószínűnek, hogy az amerikaiak célja a háború kirobbantásával az volt, hogy az európai-orosz együttműködés nehogy egy erős globális hatalmi centrumhoz vezessen, mely világuralmi vetélytársat jelent számukra. (KK)

Bezegh András: Orbán Viktorral értek egyet – az akkorival.pdf

Kozma Tamás: Én nem szeretnék még egyszer….pdf

Szarka László Tamás: "Moszkva nye hócset vojnu".pdf

Ujhelyi Géza: Az oroszok is rájöttek, hogy gazdasági eszközökkel is el lehet érni bizonyos célokat.pdf

Botos Katalin: Európa nincs abban a helyzetben.pdf