Fenntartható fejlődés

(a FF koncepciója, környezetbarát gazdaságpolitikák, nemzetközi egyezmények, vidék - város - nagyvilág)

1. A FF elmélete

A fenntartható fejlődés fogalmát az utóbbi években, évtizedekben súlyosan lejáratták, felhigították, felvizezték. Fenntartható fejlődésről egyedül csak a bioszféra eltartó képességével összefüggésben van értelme beszélni. A földi ökoszisztémáknak van egy emberi népességet és tevékenységet eltartó képessége. (Nevezetesen az az igénybevétel, ami még nem veszélyezteti megújulóképességüket.) Fenntartható fejlődésről csak egyetlen vonatkozásban beszélhetünk értelmesen: ha az emberi populáció és civilizáció nem lépi túl az ökoszisztémák eltartó képességét. Azok a legkülönfélébb „fenntartható fejlődés-koncepciók”, amelyekről lépten nyomon hallunk (fenntartható költségvetés, fentartható nyugdíjrendszer, stb. stb. – a „fenntartható gazdasági növekedésről” nem is beszélve) – mind káros megfogalmazások, tévelygések, vagy szándékos mellébeszélések.

Útvesztő: a Fenntarthatóság „három lába”:

A szegény országok ügyeivel foglalkozó nemzetközi szervezetek (főként az UNCTAD) meghonosították a „fenntartható gazdaság” és „fenntartható társadalom” fogalmát. Ezek alatt azt kell érteni, hogy pl. az olyan szegény országoknak, amelyek népessége nyomorog, először a gazdaságukat kell megfelelő szintre fejleszteniük, és csak azután kell foglalkozniuk a környezet védelmével. Vagy: amíg alapvető társadalmi feszültségek vannak, a nők nem rendelkeznek az őket megillető jogokkal, addig a környezet ügye másodlagos (de legalább is azonos jelentőségű). A szegény országok esetében ez a FF-felfogás érthető, elfogadható. De bajt okozott, mert ürügyet szolgáltatott az olyan országok politikusai – sokszor még környezetvédői, sőt, egyes környezettudósai – számára is, ahol sem életszínvonal-problémák, sem alapvető jogi-társadalmi hiányosságok nincsenek. Ettől kezdve ugyanis a gazdag országokban is elkezdtek a fenntarthatóság „három lábáról” (ökológiai-gazdasági- társadalmi) beszélni. Ami azt eredményezte, hogy a környezetvé­delem, az ökológiai szempontok prioritása megszűnt, azonos szintre süllyedt az egyéb társadalmi és gazdasági problémákéval. Így pl. egy, a környezeti ügyek iránt immunis gazdasági vezető joggal hivatkozhat arra, hogy a „gazdasági fenntarthatóság” ugyanolyan fontos, mint az ökológiai.

Növekedés és fejlődés

A növekedés bűvöletében élünk. Emiatt sokan a haszonelvű közgazdaságtant hibáztatják, és úgy gondolják, hogy ha nem nőne a GDP, leállna a gazdaság, nem működne a világgazdaság. Ez azonban nem így van. Az ökológiai közgazdaságtan kidolgozta azokat az elveket és módszereket, amelyek lehetővé tennék, hogy a gazdaság minimális energia- és anyagráfordítással is működjön; ezt nevezzük fejlődésnek. Az energia- és anyagigényes, környezetromboló növekedésért nem a közgazdaságtan felelős, és nem a profit. Hanem az értékrendünk. Azon kellene változtatni.

KK

Vida Gábor a fenntartható fejlődésről
https://www.youtube.com/watch?v=gA3Kj1DI-BQ

Gyulai Iván: Fenntartható fejlődés (tananyag, 2016, 144 old.)
ff_tananyag_gyulai.pdf

Gyulai Iván https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyulai_Iv%C3%A1n
a fenntarthatatlanság okairól, az ENSZ és az EU fenntartható fejlődés politikájáról, az egyes gazdasági ágazatok fenntartható fejlődéséről, a fenntartható termelésről és fogyasztásról és a fenntartható életmódról
https://web.archive.org/web/20131214111730/http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/fenntarthato/nemzeti_fejlodesi_tanacs/

Gyulai Iván: Kérdések és válaszok a fenntartható fejlődésről
https://mtvsz.hu/dynamic/mtvszffvalaszok.pdf

Kiss Károly: A fenntarthatóság fogalmának tündöklése és bukása.
http://kisskaroly.x3.hu/korny/nehanymondat.pdf

Károly Kiss - John Morelli: Discussing Sustainability Lambert Academic Publishing, Saarbrücken 2015, 120 p.
http://kisskaroly.x3.hu/korny/discussing_sustainability-lap.pdf

Ángyán József

Munkásságának középpontjában az áll, hogyan lehet érvényesíteni az ökológiai szempontokat a mezőgazdálkodásban és a vidékfejlesztésben. Lásd pl: Ángyán J. – Menyhért Z. (szerk.) (1997): Alkalmazkodó növénytermesztés, ésszerű környezetgazdálkodás, Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Bp., 414 p.

2. Globális környezeti problémák: túlnépesedés

A fenntarthatóság követelménye azt jelenti, hogy a gazdasági tevékenység és az emberi populáció mértéke nem veszélyeztetheti a természeti környezet épségét és megújuló képességét. Ezt a korlátot már régen átléptük: a ’80-as évek közepe óta nagyobb az „ökológiai lábnyomunk”, mint amire a természeti környezet megújuló képessége lehetőséget ad. Úgy élünk, mintha 1,5 Földünk lenne. Pedig csak egy van. Ha mindnyájan úgy szeretnénk élni, ahogy az amerikaiak, öt Földre lenne szükség. Mi lesz veled, szegény emberiség?

Forrás:

Der Spiegel Nr. 39 / 24.9.2022. Zwei Menschen mehr pro Sekunde. (Marco Evers)

A témáról jó áttekintést ad Illényi Balázs cikke a Hvg-ben: Nyolcmilliárdos kérdés. (2022. okt. 6.)

Lélegzetelállító látvány, ahogy az interneten „valós időben” figyelhetjük a születések számát, a demográfiai folyamatokat: Worldometers (a születések számlálója szemmel láthatólag gyorsabban pörög, mint a halálozásoké)

(utánközlés: Magyar Kémikusok Lapja különszám, 2020 dec.)

A természet nem termel hulladékot. Minden élő-lény egy másiknak vagy a tápláléka, vagy a raga-dozója, elfogyasztója. Az egyensúly folyamatosan megbomlik és automa-tikusan helyreáll: egy elszaporodott fajnak az ellenségei, a fogyasztói is elszaporodnak, és fordít-va. Az emberi tevékeny-ség azonban lépten-nyomon megbontja a természet egyensúlyát, és azt nem követi auto-matikus helyreállás. Az ideális megoldás az lenne, ha a gazdaság is a természet körfolyamataihoz hasonlóan működne.

Bezegh András: Körforgásos gazdaság.pdf

Két fogalmat szoktunk használni: környezetgazdaságtan és ökológiai közgazdaságtan. A környezgazdaságtan megmarad a konvencionális közgazdaságtan keretein belül, de jelentős szerepet szán a környezet védelmének. Ezt adminisztratív előírásokkal vagy piaci eszközökkel (adókkal, támogatásokkal, stb.) éri el. A környezetgazdaságtan az externá­liák (pozitív vagy negatív külső hatások) elméletére támaszkodva a korábbi szűk piaci optimum helyett egy szélesebbkörű társadalmi-gazdasági optimumot valósít meg.

A környezetgazdaságtan legnevesebb művelője David Pearce volt. Lásd: Environmental economics: an elementary introduction (társszerzők Turner r. K. and Bateman I.), 1994, Harvester Wheatsheat. A tárgy hazai egyetemi oktatásának bevezetése Kerekes Sándor és Szlávik János nevéhez fűződik: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. KJK, 1996.

Az ökológiai közgazdaságtan alatt azt az irányzatot értjük, amikor a kiindulópont nem a piaci, vagy a társadalmi-gazdasági optimum, hanem az ökoszisztémák védelme. Azaz: a gazdaságnak meg kell maradnia az ökoszisztémák eltartóképességén (megújulási képességükön) belül. A gazdaság a természet körforgásos folyamatait utánozza. (E termé­szeti kereten belül azonban már a piaci optimum érvényesül.) Az irányzat legnevesebb nemzetközi képviselője az amerikai Herman E. Daly – elsősorban Steady-State Econo­mics c. könyve a mérvadó (1991, Island Press). Magyarországon Zsolnai László az ökológiai közgazdaságtan legnevesebb alakja. Legfontosabb műve: Ökológia, gazdaság, etika. (Helikon, 2001.) Lásd erről még:

Civilizáció és energia - How to enjoy the end of the world?

B. Sidney Smith videóját Botos Katalin ismerteti és kommentálja

A pazarló fogyasztói társadalmak ökológiai szempontból fenntarthatatlanok. A hatalmas energiaigény kielégítését a megújuló energiákra való masszív áttéréstől várjuk (ide sorolva az atomenergiát is). B. Sidney Smith azonban a probléma legmélyére hatol. Abból a fizikai megalapozású tételből indul ki, hogy egy energia-termelő beruházás csak akkor lehet hatékony, ha a kitermelt energia mennyisége nagyobb, mint a kitermeléséhez szükséges energiáé. Ezt az elmúlt kétszáz évben a fosszilis energiák felhasználása tette lehetővé, melynek eredményeként kifejlődtek az ipari társadalmak. De ha az ásványi energia-készletek kimerülnek, vajon a megújuló energiák termelése megfelel-e majd ennek a követelménynek? A válasz kétséges. E hatalmas energiaigényű civilizációk még így sem tarthatók fenn. Elkerülhetetlennek látszik a visszavonulás a kisközösségeken alapuló, gazdaságilag önellátó életformához.

Hogyan élvezzük a világvégét?.pdf

Kinek a felelőssége? - online kerekasztal-beszélgetés Kerekes Sándorral
Kinek a felelőssége a fenntarthatóság kérdésével való foglalkozás és az erre való nevelés?
https://www.facebook.com/bce.hallgatoi.onkormanyzat/videos/845093172711072

Lásd még: http://kisskaroly.x3.hu/korny/m07_okol_kgtan.pdf (Kiss Károly előadása)
http://kisskaroly.x3.hu/korny/m07_okol_kgtan.pdf

A környezeti-ökológiai szempontok gazdasági megvalósításáról lásd: Kiss Károly: Zöld gazdaságpolitika. (Corvinus Egyetem, 2009.)
http://korny.uni-corvinus.hu/mesterkepzes/zgp/zold_gazdpol-2009.pdf

A természeti erőforrások pénzbeli értékelésére alkalmas eljárások elméletének és gyakorlatának, elsősorban a feltételes értékelés módszerének Marjainé Szerényi Zsuzsanna a szakértője: A feltételes értékelés alkalmazhatósága Magyarországon (Akadémiai Kiadó, 2005).

Antal Z. László: Klímaparadoxonok. L’Harmattan, 2014. (A klímaváltozás elleni harc társadalmi-szociológiai vonatkozásai, e tevékenység lokális és települési dimenziója)
http://real.mtak.hu/19977/1/antal_klimaparadoxonok_tordeltkiado.pdf

Botos Katalin: Az ökológiai gondolkodás korai megjelenése Kumarappa, Schumacher és Carson műveiben.
botos_k_okologiai_gondolkodok.pdf

Botos Katalin: Három tőke: melyik a szűkös elem?. A természeti tőkének és a humán tőkének a pénztőkével azonos szerepet kell kapnia a gazdaságban. TÉR – GAZDASÁG – EMBER. Győr, 2015. június.
botosk_harom_toke.pdf

Kumarappa, az ökológiai gazdaságtan indiai atyja

A környezetgazdaságtanról, ökológiai gazdaságtanról a hozzáértőknek Ernst Schumacher (A kicsi szép), Herman Daly (Steady State Economics) és Dennis Meadows (Limits to Growth) jut az eszébe. De hallott-e már valaki az indiai Kumarappáról? Pedig az ő nézetei alapozták meg az említett diszciplínákat, és Schumacher elmélete is Kumarappáénak a továbbfejlesztése. Ezt természetesnek kell vennünk, hiszen a távol-keleti filozófiák és vallások – szemben a nyugatiakkal – ember és természet egységén, összetartozásán alapulnak.

Botos Katalin írása
Kumarappa.pdf

4.) Környezetbarát ágazati politikák és fejlesztési koncepciók

Botos Katalin: Az öntözéses mezőgazdaság szükségessége

Honmentő dédapáink áldozatos tevékeny-ségének köszönhetően a 19. században, a reformkor idején a folyamszabályozásokkal, a magyar kubikusok tiszteletre méltó munkájával 6,3 millió kat. hold mezőgazdasági termőterületet nyert az ország! Most más veszély fenyeget; a talajvíz alacsony szintje miatt a mezőgazdasági termelés egyre nehezebbé válik az Alföldön – pedig a mezőgazdasági termékek változatlanul fontos szerepet játszanak a magyar gazdaságban. Most hasonló, csak ellenkező előjelű hőstettre lenne szükség: az Alföld csatornázására.

Botos Katalin: Öntözéses mezőgazdaság.pdf

Kovács Kálmán Árpád: A magyarországi folyószabályozások országos politikai determinánsa 2. (Magyar Hírlap 2024. május 4, utánközlés)
1867–68 fordulóján a magyar kormány elé három olyan integrált csatornaépítési projekt került, amely a magyar gazdaságtörténetet akár alapjaiban is megváltoztathatta volna. Készen voltak azok a helytartótanácsi csatornázási tervek, amelyek a Tisza völgyében a hajózási célt összekötni szándékoztak a mentesített árterületek nagymérvű öntözésével. Ezek azonban nem valósultak meg, mert a reformkor utáni kormányok a vasútépítésre helyezték a hangsúlyt.
A hazai folyószabályozások terve a kiegyezés után

Bezegh András: Üzenet a mérnököknek

(Utánközlés. Mérnök Újság, 2024 március)

Az éghajlati és ökológiai változások arra kényszerítik a mérnököket, hogy újraértékeljék eddigi tevékenységüket, és innovatív megoldásokat találjanak az új kihívások kezelésére. Megnövekedett az igény a környezetbarát tervezési gyakorlatok iránt, a mérnökök igyekeznek csökkenteni projektjeik környezeti hatását. Az ellátási láncok természeti katasztrófák, vagy nemzetközi feszültségek által okozott megszakadása miatt újragondolják bizonyos anyagoktól és alkatrészektől való függőségüket. Hosszútávon rugalmasan kell tervezniük a kiszámíthatatlan éghajlati események miatt. Proaktív megközelítést kell alkalmazniuk a kockázatok csökkentése végett. Megújuló anyagokat kell felhasználniuk és az energiafogyasztást csökkentő technikákat.

Bezegh András: Üzenet a mérnököknek.pdf

Dr. Verrasztó Zoltán: Javaslat a fenntarthatóság modellezésére

Az általunk javasolt térképi döntéstámogatás módszere magában foglalja a többszempontú döntéstámogatás igényét és lehetőségét, ugyanakkor nem igénye az, hogy az eredményt „egyetlen mérőszámba” sűrítsük. A módszer alkalmas annak a térbeli döntésnek – ill. a döntés következményeinek – az egzakt vizsgálatára, ami a tájban, mint adott térben végbemenő természeti, társadalmi és gazdasági kapcsolatok bonyolult rendszerét –hálózatát – kívánja ill. próbálja a saját összefüggésrendszerében feltárni. A kulcsszó a „saját összefüggésrendszer”, hiszen élesen elkülönülnek egymástól a zárt élettelen, továbbá a nyitott élő rendszerekben végbemenő hatások önmaguk rendszerein belül, továbbá az egymással végbemenő kapcsolataikban történő interaktivitásaik, de ezek komponensei is más-más mérési módot és kvalitatív továbbá kvantitatív minősítést igényelnek.

Verrasztó Zoltán: A fenntarthatóság modellezése.pdf

A Levegő Munkacsoport javaslatai az uniós támogatások és hitelek környezetbarát, a jövő szempontjait figyelembevevő felhasználására:

EU money in Hungary has been often used inefficiently and even misused. Clean Air Action Group and CEEweb for Biodiversity published three studies with concrete proposals for the conditions of using EU money to avoid the mistakes of the past.

Proposals for the Hungarian Partnership Agreement on the European structural and investment funds 2021-2027 and the National Recovery and Resilience Plan for contributing to a climate-neutral EU
http://levego.hu/sites/default/files/­Hungarian%20Partnership%20­Agreement%20­proposal­%20­Climate%202021apr21.pdf

Proposals for General Enabling Conditions for the Hungarian Partnership Agreement on the European structural and investment funds 2021-2027 and the National Recovery and Resilience Plan for contributing to a climate-neutral EU
http://levego.hu/sites/default/­files/PA_NRRP_general­_conditions_2021-03-11.pdf

Comments on the Hungarian Recovery and Resilience Plan from an environmental perspective
http://levego.hu/sites/default/files/RRP_comments_Hungary_­21-05-2021_CAAG_­CEE­web.pdf

5. Vidék - város - nagyvilág

(urbanizáció, agglomerációs őrület, a mezőgazdaság és a vidéki életmód lehetőségei a jövőben)

Agglomerációs őrület

A letelepedés 8-10 ezer évvel ezelőtt, a mezőgazdasággal kezdődött el. Az első épített lakhelyek még földbevájt kunyhók voltak, a Burdzs Kalifa tornya ma 828 m magasba nyúlik. A néhány tucat házat számláló kis falvaktól eljutottunk a megacitykig.

2021-ben a világ 10 legnagyobb városa – millió fő:

•    1. Guangzhou-Foshan (Kína) 45,6
•    2. Tokyo-Yokohama 40,2
•    3. Shanghai 35,9
•    4. Djakarta 30,6
•    5. Delhi 29,4
•    6. Manila 25,2
•    7. Mumbai (Bombay) 24,7
•    8. Seoul-Incheon 24,7
•   9. Mexico-City 22,8
• 10. New York 22,4

(Érdekes megfigyelni, hogy a 10-ből 8 ázsiai, 1 latin-amerikai, és csak New-York került be az élmezőnybe a fejlett világ nagyvárosai közül)

A városokban fejlődött ki az emberi civilizáció, az ipar és a kereskedelem. Az antik városállamok nem csak a kultúra, a demokrácia bölcsői is voltak. A középkori itáliai városok szülték meg a kapitalizmust. (Sokan azt – Weber protestáns etikájára vissza­vezethetően – a németalföldi városoknak tulajdonítják, de nem, a kapitalizmus az északi-itáliai katolikus kereskedővárosokban született meg.) A világ városi és vidéki népes­ségének aránya 2008-2009-ben egyenlítődött ki. 2040-ben már 6 milliárdan élnek majd városokban és 3 milliárdan vidéken.

Lovelockot a termeszvár magas építményének egyforma, parányi kis fülkéiben tevékenykedő kis rovarok, amelyek sár és ürülék keverékéből készített habarccsal építik és javítgatják szorgosan a falakat, azokra a városlakókra emlékeztetik, akik a felhő­karcolók egyforma irodahelyiségeiben ugyanazt a munkát végzik, képernyőjük fölé hajolva. (Novacene, Cities) És valóban, voltak idők, amikor – nem is olyan régen –, a vidéki gazdálkodó ember nagyrészt maga készítette a szerszámait és szükségleti cikkeit, termelte maga és haszonállatai számára az élelmiszert és takarmányt, jelentős részben önellátó volt, tevékenysége és szemlélete a természet kozmikus ismeretéhez kötötte. Ezzel szemben a városlakó ember specializálódott, életszemlélete beszűkült. (Bár igaz, az ókori görögök a vidéki gazdálkodót nevezték idiótának – szűklátókörűnek –– aki nem lát túl gazdasága, faluja határain, nem ismeri a poliszt, a nagyvilágot. És még a múlt század elején is, Martin Andersen Nexő szülőfalujának dán lakói többségükben sohasem lépték át falujuk határát – nem volt rá szükség.)

Smith és Marx egyaránt, a specializációt a gazdasági-emberi fejlődés horderejének tekintették. Ezzel szemben Chomsky úgy véli, hogy a személyiség kifejlődésének feltétele, hogy az ember használhassa kreatív képességeit. Ennek legnagyobb akadálya viszont a specializáció, és nem a kizsákmányolás. A városi fejlődés tehát – közvetve – az emberi lényeg kifejlődésének akadálya. (Chomsky: Miféle teremtmények vagyunk)

A mai digitalizált világban kétség nem fér hozzá, hogy mi szolgálja a legjobban a műszaki fejlődést. A nagyvárosok, a hype-ok, a Szilícium völgy olyan szerepet játszanak a mester­séges intelligencián alapuló jövő formálásában, mint annak idején az antik városállamok a tudományok, a művészetek, a demokrácia, vagy a középkori észak-itáliai városok a kapita­lizmus kialakulásában.

Úgy tűnik, hogy a nagyvárosi ember ökológiai lábnyoma magas, hiszen végtelenül szakosodott, és ennélfogva igen nagyfokú szükségleteinek a szállításigényessége. De ugyan­akkor ez azt is jelenti, hogy – a nagy ellátórendszereknek köszönhetően – fajlagosan mégis csak kevésbé terheli a környezetet, mint a vidéki ember. Különösen a farmokon, tanyákon élőkhöz képest. Bár – a megújuló energiák (nap, szél, geotermikus) és az esővíz felhaszná­lásával, és a szennyvíz természetes tisztításával, továbbá energiatakarékos házak építésével kialakítható a környezetbarát vidéki életmód.

A legrosszabb változat az agglomeráció, a kertváros. Amikor a városban dolgozó ember a kertvárosban lakik. A napi munkába járás és a bevásárlások közlekedés­igényessége rendkívüli módon megterheli a környezetet, a terebélyes lakóhelystruktúra pedig csökkenti a biodiverzitást. Ez Amerika preferált települési módja. A kertvárosban élő amerikai (de úgyszintén a magyar, vagy bármely nációbeli) nem tud meglenni autó nélkül. Ráadásul a feleségnek, meg a felnőtt gyerekeknek is szükségük van az autóra. Ezért nem haladnak előre a nemzetközi klímatárgyalások. Az amerikai életforma lényegéről, és annak a feladásáról van szó! (Másrészről meg azért, mert Kína és a feltörekvők úgy gondolják, hogy nekik is joguk van elérni azt a fejlettségi szintet, amin a fejlett világ él.) (Egy emlékezetes esemény: egyszer amerikai látogatóimat felvittem a Dobogókőre. Onnan széttekintve az ember minden irányban csak erdőséget, érintetlen vadont lát. Csak észak felé tűnik fel a Duna egy darabja, és felsejlik valami Szobból. A vendégek meglepve kérdezték: „De hát miért nincs itt fejlesztés?” – azaz development. Számukra érthetetlen volt, hogy miért nincs kihasználva, beépítve ez a szép táj házakkal, házcsoportokkal. A szép vidék arra való. A természet meg a nemzeti parkokba való.)

Félő, hogy a digitalizáció még tovább erősíti a kertvárosba költözés tendenciáját az online munkavégzés lehetőségével, bár a nagyvárosi élet olyan lehetőségeket nyújt, amihez sokan ragaszkodnak.

A környezetvédők a vidéki, környezetbarát életmódot propagálják, ez azonban, ha bele­gondolunk, társadalmi méretekben mégsem annyira környezetkímélő. Ebben a megfonto­lásban fontos szerepet játszik a nagy ellátórendszerektől való függetlenedés és az egészséges életmód vágya. A nagy ellátórendszerekbe a pénzt is beleértik, a „kamatos” pénzt szivesség­bankkal, közvetlen cserével és klíringgel kívánják helyettesíteni. (Ilyen közösségek a 29-33-as nagy világválság után jöttek létre, és mutatóba itt-ott néhány ma is működik belőlük.)

A városi életmód teljes mértékben függ az áramellátástól. (Még a gázfűtést is villanyáram működteti.) Egy kataklizma (pl. a sarkok mágneses pólusainak felcseré­lődése), amely megszüntetné az áramellátást, szinte civilizációnk halálával járna. De nem ez az egyetlen veszély, ami kipusztulásunkat okozhatja.

KK

Fenntartható, környezet- és társadalombarát mezőgazdálkodás, vidékfejlesztés

Bevezetés – miért érdekes a fenntarthatóság kérdése a mezőgazdaságban és a vidékfejlesztésben?

A mezőgazdaság mindig is több volt, mint egyszerű árutermelő ágazat. Az élelmiszerek és nyersanyagok előállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élővilágot, talajt, vizet, környezetet is “termelt”, és munkát, megélhetést adott a vidék embere és közösségei számára. Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaxima­lizálási kitérő után ismét rá kellett jönnünk: a mezőgazdaságnak a termelési feladatok mellett környezeti és társadalmi, regionális, foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan – az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos – ökoszociális szolgáltatások, amelyek helyben keletkeznek, nem impor­tálhatók, és amelyekért a mezőgaz­daságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg.

Azt is be kellett látnunk, hogy a vidék sem csupán profitérdekeket kiszolgáló termelési tér, hanem egyúttal társadalmi és biológiai élettér is, amely az ott élő közösségek és a természeti környezet számára az életfeltételeket biztosítja, a város számára pedig élelmezési és élel­miszer­biztonságot, utánpótlást, egyúttal hátországot, „visszavonulási”, regenerációs lehetőséget is kínál, amelyre a város – az előrejelzések szerinti klíma­változás és a globali­zációs folyamatok közepette – egyre inkább rászorul, túlélése saját vidéke megerősítése nélkül egyre kétségesebbé válik. A vidék és a mezőgazdaság ügye tehát nemcsak a falun élő, mezőgazdasági termeléssel foglalkozók gondja, a vidék sikereinek és kudarcainak a társadalom minden tagja részese. A Vidéki Térségek Európai Chartájának megfogalmazása szerint „város és vidéke közös sorson osztoznak, a vidék gerince pedig a mezőgazdaság.”

Ángyán József (2002): Az európai agrármodell, a magyar útkeresés és a környezetgazdálkodás, Agro­inform Kiadó, Budapest, 308 p.,
A könyv a kiadó Környezetgazdák Kiskönyvtára soro­zatának harmadik kötete, amely arra keresi a választ, hogy a magyar mezőgazdaság és vidék milyen fejlődési utat válasszon. De milyen választási lehetőségeink vannak? Milyen fejlődési irányok következhetnek adottságainkból, közel- és távolmúltbéli tradícióinkból? Milyen mozgásteret szabnak e tekintetben számunkra hazai viszonyaink és az európai törekvések? Milyen erők és érdekek feszülnek egymásnak az európai és a hazai agrár- és vidékpolitika alakításában? Az agrárium és a vidék körüli éles viták is jól jelzik, hogy döntenünk kell. A könyv ehhez a döntéshez, irányválasztáshoz kíván hozzájárulni, állást foglalva az iparszerű mezőgazdasággal szemben megfogalmazódó több­funkciós európai agrármodellnek megfelelő környezet- és tájgazdálkodás mellett.

Elérhető pl.:
https://www.libri.hu/konyv/angyan_jozsef.az-europai-agrarmodell-a-magyar-utke­re­ses-es-a-kornyezet­gazdal­kodas.html (a könyv tartalomjegyzékével)

A mezőgazdálkodásnak azonban nem minden formája és rendszere képes a vidék megerősítésére, népességmegtartó képességének növelésére, a társadalom számára nélkülözhetetlen szolgáltatások nyújtására. Az „egy-ügyű”, csak a befektetői érdekekkel, a tőkemegtérülés hatékonyságával törődő, iparszerű, monokultúrás, tömegtermelő, nagyüzemi mezőgazdálkodás, vagy inkább biológiai ipar környezetre és a vidék társadalmára gyakorolt (ökoszociális) hatásai igen rosszak, az jól láthatóan a környezet pusztulásához és a helyi társadalom széteséséhez, a vidék népességmegtartó képes­ségének csökkenéséhez vezet. A megfelelő mezőgazdasági földhasználati és gazdálkodási rendszerek alkalmazása tehát a vidéki térségek és a vidék társadalma megmaradásának kulcskérdése. Ezt csak olyan „fenntartható”, környezet- és tájgazdálkodási rendszerek képesek biztosítani, amelyek úgy állítanak elő jó minőségű, szermaradvány mentes, egészséges és biztonságos élelmiszereket és egyéb termékeket, hogy közben megőrzik az élővilágot, a tájat, s benne az embert, közösségeit, kultúráját, munkát és megélhetést biztosítva a vidéki népesség, a helyi vidéki közösségek számára.

Milyen formái léteznek a mezőgazdaságnak, és ezeket hogyan lehet értékelni a fenntarthatóság szempontjából?

A világ gazdálkodási, környezethasználati irányzatai a termelés ráfordítás-hozam össze­tételének megítélése, értékelése, azok használatának módja, mértéke, valamint a környezethez való viszonya alapján három fő irányba sorolhatók. A termelés folyamata mindhárom fő irányban azonos. Eltéréseik alapvetően a rendszer "kibocsátásainak" értékelésében, ezzel összefüggésben a "bemenetek" használatában és mértékében mutatkoznak meg.

- A konvencionális (iparszerű) stratégiában a meghatározó kimenetek a terméktömeg, a termésátlag és a jövedelem, a termékminőségnek kisebb jelentőséget tulajdonítanak, és az agroökológiai feltételek stabilitásának fenntartása a rendszer optimalizálásának szempontjai között nem – vagy legfeljebb az utolsó helyen – szerepel.

- A biológiai (ökológiai) stratégiában a meghatározó kimenetek az agroökológiai feltételek stabilitása és a termékek minősége, humán-egészségügyi, táplálkozás-fiziológiai értéke. A termésátlagnak és a jövedelemnek csak másodlagos szerepet szán, míg a terméktömeg nem meghatározó tényező.

- Az integrált stratégia a növekedési és stabilitási igényeknek is eleget akar tenni, ezért a két ("konvencionális, energiaintenzív" és "organikus, ökológiai") stratégia elemeit egy kompromisszumos, köztes stratégiává igyekszik egyesíteni.

A fenntartható földhasználat alapját a környezeti adottságokhoz alkalmazkodó gazdálkodási mód és intenzitás adja. A környezeti alkalmazkodás azt jelenti, hogy területeinket mindenütt arra és olyan intenzitással használjuk, amire azok a legalkal­masabbak. A tapasztalatok is azt mutatják, hogy az alkalmazkodás nemcsak környezeti szempontból, hanem egyúttal gazdaságilag is racionális törekvés. Ezt alapvetően a természeti erőforrások hangsúlyos szerepe magyarázza, mely tekintetben a mezőgazdaság különleges helyet foglal el a nemzetgazdasági ágazatok között.

Ángyán József – Menyhért Zoltán (szerk.) (2004): Alkalmazkodó növénytermesztés, környezet- és tájgazdál­kodás; Szaktudás Kiadóház, Budapest, 560 p.
Milyen az a mezőgazdálkodás, amely úgy termel jó minőségű, értékes, szermaradvány mentes, egészséges, biztonságos és piacképes élelmiszereket, hogy közben megőrzi a vidéket, a környezetet, az élővilágot, a tájat, benne az embert, közösségeit és kultúráját? Hogyan tud a termelési, és a védelmi feladatoknak egyidejűleg meg­felelni? Az agrárium és a vidék fejlődéséből, a körülötte zajló vitákból és az iparszerű mezőgazdaság kritikai elemzéséből kiindulva áttekinti az alternatív gazdálkodási stratégiákat és rendszereket. Közülük a környezet- és tájgazdálkodást, annak növénytermesztési elemeit részletesen elemzi, majd bemutatja a magyar tájak agro-ökológiai és gazdálkodási jellemzőit, továbbá a környezethez, a táji adottságokhoz alkal­mazkodó birtoktervezés alapjait, végül vázolja az agrár- és vidékstratégia jövőképének alapvonásait és a megvalósítás legsürgetőbb feladatait. A könyv melléklete egyebek közt bemutatja az ország földhasználati zónarendszerét.

Elérhető pl.:
https://www.regikonyvek.hu/kiadas/alkalmazkodo-novenytermesztes-kornyezet-es-tajgazdalkodas-0-szaktudas-kiado-haz-zrt (a könyv tartalomjegyzékével)

A természeti erőforrásokkal való kapcsolat a termelési folyamat mindkét (input és output) oldalát tekintve megnyilvánul. A mezőgazdasági termelés – főleg a növénytermesztés – elképzelhetetlen a talaj, a vizek, a klíma és a domborzat nyújtotta természeti erőforrások felhasználása nélkül. Ugyanakkor a kimeneti oldalon is számos, a természeti erőforrások állapotát befolyásoló hatást eredményez a mezőgazdaság, gondoljunk csak a talajokat, vizeket érő különféle szennyezésekre, vagy az állattenyésztés éghajlatváltozást befolyásoló, korántsem lebecsülhető mértékű hatására.

A természeti erőforrások hangsúlyos szerepe a mezőgazdaságnak, mint gazdasági (üzleti) tevékenységnek a megítélésében is megnyilvánul. A probléma gyökere voltaképpen a gazdasági tevékenység értelmezésében rejlik, amit úgy szoktunk definiálni, mint valamilyen termékelőállító, szolgáltató tevékenységben megnyilvánuló átalakítása az inputoknak outputokká. A cél az, hogy az output-oldal pénzben kifejezett értéke magasabb legyen az input oldalénál. Csakhogy – mint láttuk – a mezőgazdaság nem csupán pénzértékkel rendelkező inputokat (ráfordításokat) használ, hanem olyan – főként természeti – erőforrásokat is, melyeknek nincs áruk (csapadék, hőmérséklet, napfény). Emellett sok olyan outputja, produktuma is van a mezőgazdaságnak, melynek gazdasági értékelése az árak hiánya miatt nem történik meg (pl. talaj termékenység javulása bizonyos növények termesztésének köszönhetően, vagy a túlzott műtrágya és növényvédőszer felhasználás miatt bekövetkező környezetszennyezések). A kérdés az, hogy miképpen lehet – gazdasági tevékenység keretében – a gazdasági szempontokat harmonizálni az árral nem rendelkező – így az ökonómia hatókörén kívül eső – inputokkal és outputokkal.

A természeti erőforrások felhasználásában és “előállításában” a fenntartható stratégiákban rejlő lehetőségeket ezideig talán kevéssé használtuk ki. A megoldás mind az input, mind az output oldalon kínál lehetőségeket és kihívásokat. Előbbi esetében az “ingyenes” természeti erőforrások felhasználási arányait növelő, a környezeti adottságokhoz alkalmazkodó gazdálkodási stratégiák jelenthetik a megoldást. Az output oldalon pedig olyan környezeti, gazdasági és társadalmi közjavak előállítása (szolgáltatása) jelenhet meg, melyek anyagi ellentételezése – pusztán piaci körülmények között – nem történik meg. A közpénzek – alapvetően a támogatási rendszerek – segítségével azonban a piacok által nem elismert közjavak előállítása is honorálható, amennyiben a közpénzeket a közjavak kifizetésére használjuk fel. A “piacos” és “nem piacos” tényezők össze­hangolása persze meglehetősen bonyolult, és pusztán a közgazdaság eszköztára nem is elégséges a megoldáshoz. Új típusú – nevezhetjük akár fenntarthatónak – gazdasági racionalitásra van szükség, mely igyekszik az árakban tükröződő és azokkal nem rendelkező tényezők összhangját megteremteni. Így az egyén boldogulását, pénzben kifejezhető javainak gyarapodását a közjó szolgálatába tett erőfeszítések is szolgálják.

Ángyán József – Kovács László – Ónodi Gábor – Podmaniczky László – Schmidt András (2003): Milyen előnyei származhatnak a természet­vé­de­lemből a vidéki lakosságnak? Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet Kht., Budapest – Gödöllő, 34 p.
A természet hatékony védelemének, értékei és rendszerei megőrzésének alapfeltétele, hogy szövetsé­geseknek nyerjük meg azokat, akik a természeti erőforrásokat használják, és sokszor talán nem is gondolnak arra, milyen fontos a saját szempontjukból is, hogy ezeket az erőforrásokat fenntarthatóan használják. A IUCN által kezdeményezett és a holland kormányzat által anyagilag támogatott, több országban futó, "Kapacitás-építés a sokféleség védelmében" c. program fő céljául éppen ezért Magyarország azt választotta, hogy a program révén javítja az állami természetvédelmi szervezetek és az önkormányzatok, illetve rajtuk keresztül a lakosság közötti kapcsolatok minőségét. A jelen kiadvány is e program keretében készült, és igyekszik közérthetően megfogal­mazni, hogy a természet megóvása milyen előnyöket jelenthet a vidéki népesség számára.

Elérhető pl.:
https://www.antikvarium.hu/konyv/angyan-jozsef-kovacs-laszlo-milyen-elonyei-lehetnek-a-termeszetvedelembol-a-videki-lakossagnak-794234-0 (a könyv tartalom­jegyzé­kével)

Melyek a legfontosabb alapelvek és teendők a mezőgazdaság fenntarthatóbb pályára terelése érdekében?

A fenntarthatóság tekintetében a magyar mezőgazdaság előtt még számos lehetőség és feladat áll. Mivel a bel- és külföldi piac változását követően nem történtek meg a szükséges szerkezeti módosulások, ezért a főként alapanyag-termelésre koncentráló mezőgazdaság kevés hozzáadott értéket produkál, emellett környezeti és foglalkoztatási teljesítményei is gyengék. Az alábbiakban összefoglaljuk azokat a legfontosabb elveket, melyeket követve sikerülhet fenntartható pályára állítani a hazai mezőgazdaságot.

1.) Az elvek között az első helyen a fenntarthatóság kérdése, annak megítélése szerepel. Amennyiben elfogadjuk az ún. erős fenntarthatóság elvét – mely szerint a természeti tőke nem helyettesíthető más tőke-javakkal, és a természeti tőke értéke időben nem csökkenhet – akkor ennek a gazdaságélénkítés tekintetében is fontos következményei vannak. A gazdaság és a társadalom mozgásterét ugyanis ebben a felfogásban a környezet határozza meg, aminek véges határa miatt a gazdaság és a társadalom környezeti fogyasztása csak korlátozott mértékű lehet. Fenntartani tehát a környezetet kell, és a társadalomra hárul az a feladat, hogy a közjó figyelembevételével korlátokat szabjon a profitmaximalizáló tőkeérdekeknek, megakadályozva ezzel, hogy a környezeti fenntarthatóságban alapvetően ellenérdekelt “gazdaság” jóvátehetetlen károkat okozzon.

Ángyán, J. – Balázs, K. – Podmaniczky, L. – Skutai, J. (2003): Integrated land use zonation system in Hungary as a territorial base for agri-environmental programs (In: Helming K. – Wiggering H. (ed.): Sustainable development of multifunktional landscapes, Springer-Verlag Berlin-Heidelberg-New York, 286 p.), 125-141. p.
A nemzetközi kutatócsoport által összeállított tanul­mány­kötet a többfunkciós táj fenntartható tervezésének és fejlesztésének kérdéseit vizsgálja. A kutatási program magyar résztvevői által közreadott tanulmány Magyar­ország földhasználati zónarendszerének kidolgozási metodikáját és annak eredményeit mutatja be, amely objektív alapul szolgálhat az EU Közös Agrárpolitikája által támogatott agrár-környezetgazdálkodási programok területi megalapozásához, a tájak eltérő agrártermelési és környezeti érzékenységi viszonyait figyelembe vevő, a tájak adottságaihoz alkalmazkodó gazdálkodási rendszerek kidolgozásához és elterjesztéséhez.

Elérhető pl.:
https://www.springer.com/gp/book/9783540000082

2.) Egy másik alapelv, hogy a közpénzek felhasználásakor minden esetben a közjót szolgáló tevékenységeket kell előnyben részesíteni. A mezőgazdaságban ebbe a körbe azok a – főként szolgáltató – tevékenységek tartoznak, melyek esetében nem működik piac, ezért a piaci ár sem meghatározható. Ugyanakkor a társadalom számára fontos környezeti, szociális feladatok valósulhatnak meg ezek révén. Közpénzből ezért csak azokat a tevékenységeket szabad támogatni, melyek környezeti és társadalmi szempontból hasznosak, ennélfogva hozzájárulnak az “erős fenntarthatóság” elveinek a megvalósulásához. A környezetileg káros támogatásokat le kell építeni. A gazdaság (a versenyképesség) támogatása csak akkor elfo­gad­ható, ha annak haszna legalább részben a befogadó “vidék” által felhasználható forrásokat (pl. helyi adókon keresztül) bővíti.

3.) A fenntarthatóság érdekében a mezőgazdaság multifunkciós jellegét erősítő koncepciót, valamint a lakosság helyi élelmiszerrel történő ellátását kell előtérbe helyezni, akár helyi forrásokból is támogatva a helyi élelmiszertermelési és forgalmazó rendszereket és az ezeket működtető helyi közösségeket. Fontos feladat a természeti és gazdasági környezet változásaihoz alkalmazkodó helyi stratégiák kidolgozásának elősegítése. Emellett a részvé­teli tervezés ösztönzésével kell elérni az érintettek bevonását ezek kidolgozásába, ami elsősorban nagy időigénye miatt legtöbbször nem valósul meg.

4.) Meg kell fordítani az élelmiszer-előállítás és kereskedelem mai irányát, és a hálózati gazdaság alapelveinek és hagyományainknak megfelelően azt az energiaellátással együtt a helyi ellátás → regionális ellátás → országos ellátás → export sorrendben, „belülről kifelé” kell megszervezni. Ennek érdekében a közgazdasági szabályozásnak, a támogatási és adórendszernek a térségbe való beszállítás/szállítás, a külső erőforrás-bevonás minimalizálására, a belső erőforrásokra támaszkodásra, az áruk és a pénz – minél hosszabb időszakon keresztüli – térségen belüli forgatására, a helyi hálózati gazdaság erősítésére kell ösztönöznie. Ehhez kapcsolódóan meg kell vizsgálni és támogatni kell a „helyi pénz”, mint térségen belüli elszámolási egyenértékes alkalmazásának működő rendszereit, minél szélesebb körű elterjesztésének lehetőségeit, hogy a helyi tevékenységek haszna minél nagyobb arányban helyben maradjon. Emellett a közterheket az élőmunkáról a környezethasználatra, valamint a külső energiafelhasználásra és a szállításra kell áthelyeznie, ezzel ösztönözve az élőmunka-igényes, emberi részvételre alapuló, környezetbarát, energiatakarékos és a helyi, regionális ellátásra koncentráló gazdálkodási rendszerek elterjedését, továbbá az alapélelmiszerek egyre elképesztőbb szállítási távolságának csökkentését.

5.) A tájak eltérő természeti adottságaihoz és gazdálkodási tradícióihoz alkalmazkodó, az általános európai gyakorlatnak is megfelelő, fenntartható, életképes mezőgazdaság birtokszerkezete az egyéni/családi kis- és középbirtokok meghatározó szerepére épül. Ez biztosítja a tulajdonosi szemléletből fakadó „jó gazda gondosságát”, az egymást követő generációk közti felelős viszonyt, valamint azokat a foglalkoztatási, minőségi termelési, élelmezési és környezeti teljesítményeket, amelyek az egész társadalom számára és a vidék hosszú távú megmaradása szempontjából egyaránt létfontosságúak. E nagy központok nélküli, kisebb mozaikokból, családi gazdaságokból építkező – a hálózati gazdaság előnyeinek, rugalmas alkalmazkodó képességének kihasználását lehetővé tevő – gazdaságszerkezet a piaci versenyben azonban akkor indul jobb eséllyel, ha önkéntes beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési társulásokat, szövetkezéseket (nem „kolhozokat”, de nem is nagy integrátoroknak egyoldalúan kiszolgáltatott „fürtöket”, illetve „klasztereket”!!) hoz létre.

Andrásfalvy Bertalan – Ángyán József – Márai Géza – Molnár Géza – Tanka Endre (szerkesztő: Tanka Endre) (2014): A magyar föld sorsa, Agroinform Kiadó, Budapest, 360 p.
A nemzetek modernkori biztonságát a természeti erőforrásaik minősége, mennyisége, állapota továbbá azok megőrzése határozza meg. A szerzők arra tesznek kísérletet, hogy a hazai földügy évezredes Kárpát-medencei történetiségét és mai alakulását egyetlen kötetben, tudományos igénnyel feltárják. A múlt elemzéséből kiindulva arra is választ keresnek, hogy milyen intézkedésekre van szükség termőföldünk védelméhez, és hogyan alakulhat a magyar föld jövője. A földkérdést részletesen négy tanulmány elemzi: Andrásfalvy és Tanka történelmi tárgyú írásai, továbbá Ángyán és Tanka mai földügyről szóló vizsgálatai, amelyeket kiegészít a föld élelemtermelő szerepének a tisztázása (Márai) és másik lételemünk, a víz sorsának a bemutatása (Molnár). A történetiség számos, eddig mellőzött alaptényt helyez új megvilágításba. A kötet gerincét a mai földügy vizsgálata, főként a 2010. utáni jogi és intézményi változások és a jövő kilátásainak, teendőinek elemzései adják

Elérhető pl.:
https://www.ogyk.hu/hu/blog/posts/a-magyar-fold-sorsa
https://www.antikvarium.hu/konyv/andrasfalvy-bertalan-angyan-jozsef-a-magyar-fold-sorsa-930411-0
https://greenr.blog.hu/2014/11/11/a_magyar_fold_sorsa_az_eloadasok_teljes_videoi

6.) A környezeti szempontok elsődlegességével szemben általában a mezőgazdaság jöve­delem-termelő képességével szoktak érvelni, mondván, az ország kedvező természeti adottságai olyan versenyelőnyöket jelentenek számunkra, melyeket vétek nem kihasználni. Tisztáznunk kellene, hogy valóban mindannyiunk számára jó üzlet-e a mezőgazdaság „versenyképes” szeletébe közpénzeinket fektetni? Vagy azoknak van igazuk, akik szerint ez a szelet voltaképpen – legalábbis a társadalom egésze számára – nem is hozza azt a hozamot, amit elvárhatnánk a befektetett pénzeink után. Emellett az is kérdésessé teszi a közpénzek ilyetén célú felhasználásának indokoltságát, hogy a mezőgazdaság – legalábbis globális mértékben – konjunkturális helyzetben van, amit a népesség további növekedése miatt várható élelmiszerkereslet idéz elő.

7.) A „piacos” és a „nem piacos” mezőgazdaság – a támogatási arányaiktól függetlenül – egyaránt részét kell, hogy jelentsék egy fenntartható agrárstratégiának. Változtatni kell az eddigi gyakorlaton, mely elsősorban támogatási stratégiaként értékelhető vidékfejlesztési programokat eredményezett. Különösen a mezőgazdaság piaci lehetőségeit kellene tisztáznunk, tehát azt, hogy mit fogunk termelni, és azt hová (kinek) fogjuk eladni. Ez főként akkor fontos, ha közpénzekből segítjük a piaci szereplőket.

8.) A környezethez alkalmazkodó, lokális mezőgazdaság támogatása esetén célszerű volna a gazdaságok szintjén működtetett indikátorokhoz kötni a források szétosztását. E tekintetben olyan stratégiát kell kialakítanunk, mely pl. a helyben hozzáadott érték vagy/és az ökológiai teljesítmények mutatószámai alapján differenciálja a közpénzekhez való hozzá­férést. Utóbbiak tekintetében pl. az ún. eredmény-orientált (result-based) agrár-környezet­védelmi kifizetéseket szorgalmazzák egyre többen. Ezek abban különböznek a jelenleg működő (ún. management-based) rendszerektől, hogy nem az elvégzett tevékenységek alapján történik a kifizetés, hanem a környezetre gyakorolt hatás alapján: csak akkor kap pénzt a gazdálkodó, ha az általa vállalt környezeti változások valóban be is következtek (payments for ecosystem services).

Ángyán József - Podmaniczky László

Az Ángyán József és munkatársai által írt és szerkesztett kötetek és tanulmányok, valamint interjúk és előadások
Egy 15 részes filmsorozat a mezőgazdaság – vidékfejlesztés – természetvédelem témáról

 
A svájci mezőgazdaság jövője: szakítani a parasztidillel? A géntechnológia és a biogaz­dálkodás felé venni az irányt? Podmaniczky László rövid esszéje:
svajci_mg.pdf

Gömörszőlős, az ökofalu

Gyulai Iván nem csak az ökológia és a fenntartható fejlődés tudósa; életpéldája is egyedülálló: egy eldugott kis borsodi falu, Gömörszőlős életét próbálta meg az ökológiai fenntarthatóság és a környezetbarát vidékfejlesztés elveinek megfelelően megszervezni:

Gömörszőlős – falusi élet a fenntarthatóság jegyében:
https://www.youtube.com/watch?v=GjsUFm78Plk

Borsod fejlesztéséért fórum, Miskolc, 2019. április 30. - Gyulai Iván előadása
https://www.youtube.com/watch?v=V0u-RkMOOrE

Ember- és környezetkímélő kertgazdálkodás 3. / Ültetés a mélymulcsba
https://www.youtube.com/watch?v=a8VrjshwIOU

A biomassza-dilemma. Magyar Természetvédők Szövetsége, 2006.
http://www.mtvsz.hu/dynamic/biomassza-dilemma2.pdf

Témák:

• Helyünk a bioszférában
• Éghajlat és környezeti válság
• Fenntartható fejlődés
• Globális folyamatok, előre­jel­zések
• Eszmék és ideológiák
• Az új technológiák
• MI és IT
• Gazdaság és gazdaságtan
• Digitális gazdaság
• Társadalom
• Jóléti politika
• Oktatás, nevelés
• Ember-mivoltunk; értékek
• Természettudományok
• Történelem
• Mindennapjaink