A technika társadalma

(ideológiai és tudati fejlemények, jövőjóslás, társadalmi folyamatok, szerkezeti és foglalkoztatási változások, jövedelemkülönbségek, a kultúra és szórakozás világtrendjei)

Kiss Károly: A józan ész trónfosztása… zajlik most a liberális nyugati világban

(karcolat)

„Bosszúszomjas bolondokat készül kulcspozícióba helyezni Donald Trump” – írja a Financial Times. Az Amerikában élő agg Berend T. Iván azon kesereg, hogy egy bűnöző kerül majd az elnöki székbe. Hazai amerikanológusok Trump kiszámíthatatlanságát és alacsony intellektuális szintjét kifogásolják. Nagy Gábor Trump jelöltjeit bemutató cikkéből (Hvg 2024 nov. 21.) talán az ifj. (de valójában már idős) Robert Kennedy tűnik alkalmatlannak. Ő az amerikai fiatalok egészségi állapotát tartja aggasztónak, és ezért a Big Agro-t és a Big Pharma-t hibáztatja. Ebben sok igazság van, de az az állítása, hogy „a vírust úgy találták ki, hogy az a kaukázusi és a fekete embereket betegítse meg, és az aszkenázi zsidókat és kínaiakat kímélje” – lehangolólag hat.
Ezzel együtt én úgy gondolom, hogy most a józanul gondolkodó embereknek örülniük kell és felszabadultan sóhajtani: az amerikai józan többség jóvoltából – akik Trumpot választották – megszabadulunk a világháború (ne adj’ isten az atomháború) veszélyétől! A kesergő nyugati liberális elitet érdekes módon ez egyáltalán nem aggasztotta. Sőt, egyre jobban belelovallták magukat a háborúba. Nem aggódtak amiatt, hogy egy szenilis vénember és egy koncepciótlan, tudatlan nő háta mögött a militarista lobbi először kiprovokálta az oroszok támadását Ukrajna ellen, majd fokozatosan belevitték ebbe Európát is. Miután pedig több százezer férfi meghalt, és Ukrajna romokban áll, most azt követelik, hogy szállítsák le az ukrán hadkötelezettséget 18 évre, az ukránok állítsanak ki újabb 160 ezer katonát (azaz pusztuljanak el az ukrán férfiak legfiatalabb generációi is) mert egyébként nem folytatják a fegyverszállítást. Most pedig amiatt aggódnak, hogy Trump és emberei tönkreteszik Amerikát, a nemzetközi intézményeket, sőt a világot.
További felhőtlen aggodalmaskodást kívánok. De engedtessék meg nekem, hogy én boldogan várjam a karácsonyt és Trump beiktatását.

Botos Katalin:

Cancel Culture – az „eltörlés kultúrájáról” Advent idején

Az Amerikából származó cancel culture Európában sajátos fordulatot vesz: a kereszténység eltörlésére irányul. Mit tehetünk ellene? Törüljük el az eltörlés-kultúrát!
Azáltal, hogy ápoljuk hagyományainkat. Találjunk erre időt. Ápoljuk kapcsolatainkat kisebb nagyobb közösségeinkkel, amelyekben megvitatjuk a világ nagy kérdéseit, összekapcsolva személyes életünk tapasztalataival. Neveljünk gyermeket, gondozzuk öregjeinket. Kísérjük el embertársainkat a bölcsőtől a sírig. Írjuk, kutassuk családtörténeteinket. Olvassunk lírát, történelmet, szépirodalmat, - álljunk meg néha! Tanuljunk énekeket, tanítsunk rá gyermekeket, unokákat. Legyünk tevékeny gyakorlói a természetvédelemnek, gondozzunk növényeket, állatokat, legyünk közösségben – amennyire csak lehet – a minket körülvevő világgal. Ne riadjunk vissza a fizikai tevékenységektől, éljük át az alkotás egyszerű örömét, a kertészkedést, vendégvárás előkészületeit, a barkácsolást. Mint Anteusz, érintsük meg a földet, a valóságos világot, minél többször.
Erősek leszünk...Győzünk az eltörlés-kultúrája fölött.

Botos Katalin: Az eltörlés kultúrájáról.pdf

INFANTILISEK? AZ OKOSTELEFONOK RABJAI? SÉRÜLÉKENYEK?

A NYUGATI FIATALOK VISELKEDÉSE, TÁRSADALOMSZEMLÉLETE, VILÁGNÉZETE

(Ez a témája az Economist 2024. szept. 28-i online különkiadásának – Kiss Károly ismertetése)

Sokak szerint a mai fiatalok lassabban érik el a felnőtt kort az előző generációkhoz képest: később hagyják el a családi otthont, lesznek anyagilag függetlenek és alapítanak családot. Keith Hayward „Infantilised” című könyvében ezt azzal magyarázza, hogy kultúránk leértékeli a személyes felelősséget és támogatja az ostobaságot. Robert Guest, e különszám szerkesztője ezzel nem ért egyet. Hét cikk elolvasását javasolja, melyeket a következőkben ismertetek. (A „kidult” szót az „adult”-ból képezik: gyerekes felnőtt.)

Kiss Károly: A nyugati fiatalok viselkedése.pdf

Chinosh kommentárja:

Hol van a saját felelősségünk? Nekünk nem az lenne a dolgunk, hogy vezessük őket, hogy biztosítsuk nekik a lehetőségeket, hogy eszközt adjunk a kezükbe? És valódi értékeket? Tőlünk mit tanulnak? Egy pazarló, problémákat szőnyeg alá söprő társadalom vagyunk. ahol az egyetlen érték a termék fogyasztás. Végül is erre vagyunk nevelve, hogy jó fogyasztók legyünk, vissza se kérdezzünk. Kivették a kezünkből a döntés lehetőségét (pl. arról, hogy mit eszünk, mit lélegzünk be, mit dolgozunk), de a felelősség a mi nyakunkba szakad a következményekért. Remélem a fiatalok előbb-utóbb visszatalálnak majd a minőség útjára a mennyiség útja helyett.

Chinosh: Chinosh kommentje.pdf

Kard Aladár:

Demény Pálra, világhírű demográfusunkra emlékezünk

Demény Pál, világhírű demográfusunk leginkább két, társadalompolitkai javaslatáról ismert. Az egyik: a szavazati jogot a születéshez kellene kötni, és a választójogosultság korának eléréséig ezen a címen a szülő, illetve gondviselő szavazhatna a gyermek helyett. Ezzel a következő generációk érdekeinek erősebb érvényesülését teremtenénk meg, valamint ellensúlyoznánk a nyugdíjasok érdekeinek túlzott érvényesülését az elöregedő társadalmakban.
A másik: a nyugdíjak mértékének megállapításánál nem csak az aktív dolgozói korban elért jövedelmet kellene figyelembe venni, hanem azt a hozzájárulást is, amit a szülők a gyermekvállalással adtak a társadalomnak.

Kard Aladár: Demény Pálra emlékezünk.pdf

Szabad a nemválasztás Németországban!

(karcolat – Der Spiegel 2024. szept. 14.)

A november 1-től életbe lépő törvény becslések szerint kb. 15 ezer embert fog érinteni a 84 millióból - 10 ezerből 1,8-at. (Ez túlzásnak tűnik, ugyanis a korábbi, ilyen jellegű bár igaz, eléggé bürokratikus törvények adta lehetőségekkel csak néhány ezren éltek.) 14 éven felüliekre vonatkozik, de a kiskorúaknál szülői beleegyezésre van szükség. Az eddigi férfi vagy nő helyett további három kategória választható: transznemű, interszexuális és nembináris. Az elbírálásra három hónapot kell várni (meggondolási idő), és egy esetleges újabb változtatásra (visszaváltoztatásra) csak egy év után van lehetőség. A nem-mel együtt a keresztnevet is meg kell változtatni. A törvény vitája során az ellenzők arra hivatkoztak, hogy a bűnözők nemük és nevük megváltoztatásával elkerülhetik az igazság-szolgáltatást, továbbá a hátsó szándékkal magukat nőnek valló férfiak visszaélhetnek ezzel a lehetőséggel. A sport terén adódó visszaélésekről a cikk nem tesz említést. (KK)

Kaslik Gyula: Megjegyzések az öregedés biológiájához

(hozzászólás az előző, 10. számunkban tárgyalt témához)

Az élet és halál problémaköre a létezés alapkérdése. Aki a halálhoz vezető utat, azaz az öregedést nem természetes folyamatnak, hanem betegségnek tekinti, az az én felfogásom szerint egy teljesen félreértelmezett valóságban él, és beleesett a tudás illúziójának csapdájába.
A feltárt módszerek, amelyekkel növelhető mind az élettartam, mind az egészségben megélt évek száma, elgondolkodtatóak. Vajon a kényelmünk és biztonságunk köré szőtt társadalmi mítosz egészségtelen életkörülményeket teremt számunkra? Vajon a fizikai munka, a nélkülözés, az éhezés, a fázás, a lemondás, az élvezetek megtagadása, azaz a valamilyen szinten megvalósított aszketizmus az EGÉSZSÉG-es? A szervezetünk erre lett teremtve, számára ez a normális, ez a „komfortzóna”?

Kaslik Gyula: Megjegyzesek az öregedés biológiájához.pdf

Major Gyöngyi: Publicitás és reflexió. Vita a demográfiáról

(Magyar Hírlap, 2024. szept. 24. – utánközlés)

A Magyar Hírlapban a demográfiai válságról és annak megoldási lehetőségeiről folyó eszmecsere megmutatta, hogy a publicitásnak a társadalmi párbeszédben még mindig – és ugyanúgy, mint korábban – megvan a mással ki nem váltható problématudatosítási funkciója.
Az élet több, mint egzakt funkcionalitás, racionalitás. Azonban sajnos ma már a demográfiai kérdéskör is csak ebben az utóbbi, egynemű értelmezésben merül fel. Számoszlopokról, racionalitásról beszélünk, miközben a létezés kiüresedéséről kellene vitatkoznunk.

Major Gyöngyi: Publicitás és reflexió

Keith Hayward: Infantilised: How Our Culture Killed Adulthood (Infantilizáltak: Hogyan ölte meg kultúránk a felnőttkort)

(könyvismertetés, egy Economist-recenzió fel-használásával - Kiss Károly)

A szerző – egy koppenhágai egyetem kriminológusa – azt állítja, hogy a mai fiatalok kevésbé érettek, mint a korábbi generációk voltak, és ezért a nyugati kultúra a felelős. (Az „adult” szó mintájára megalkotta a „kidult”, „kidulting” – gyermekfelnőtt, gyermekként felnőtté váló – szavakat.) Egyetemi oktatóként lépten-nyomon azt tapasztalta, hogy a 18 éves fiatalok még nem érettek a felnőttkor küszöbén és félve tekintenek „a felnőtt autonómia idegen világára”.

Kiss Károly: Infantilisek-e a mai fiatalok?.pdf

Major Gyöngyi: Nőiség és demográfia

(utánközlés, Magyar Hírlap 2024 szept. 10.)

„Kisfiúk! Nem lehet, hogy ennek az egész technikai őrületnek nincs egyéb értelme, mint mikor karácsonyra megkapjátok a játékvasutat? – Ó, hát játszadozzatok! Aranyosak vagytok. Az életről azonban, ami szép és komoly dolog, nem sokat tudtok.”
„Nemcsak kisvasút van, meg tőzsde, meg marsi kolónia, meg transzhumanizmus, hanem mi is itt vagyunk, nők, akiket mindez nem érdekel… Ha eddig nem tűnt volna fel, mi nők vagyunk az emberiség fele…”
„Az a világ, amit ti csináltatok, nincs tovább. Például azért nincs tovább, mert nekünk nem kell. Abba a világba mi nem szülünk gyermeket. Az élethez egészen más dolgok kellenek, mint amiért ti rajongtok. Élet pedig akkor lesz, ha mi is akarjuk. És ha tényleg élni akartok, akkor majd jöttök, és kérdezni fogtok. Minket fogtok kérdezni. Mert egyébként mi hallgatunk. Nem okoskodunk, hanem viseljük az életet.”

Major Gyöngyi: Nőiség és demográfia

Kommentár a maszkulin világhoz: Ez az általánosítás szerintem túlzó. A szerző megfeledkezik azokról, akiket Németh László „a fészken ülő hímek fajtájának” nevez. (Magamat is ide sorolom.) Világunk valóban sok vonatkozásban a maszkulin elvek szerint működik. De sok a kivétel is. Pl. a jóléti állam, a szociális piacgazdaság, a törekvés az esélyegyenlőségre, a kötelező társadalombiztosítás. A szolidaritás és szeretet nem kizárólag női tulajdonságok. A feminin-maszkulin szembeállítás helyett én a verseny és együttműködés kettősét használnám. A csak a szolidaritásra épülő társadalomban elveszne a hatékonyság, amely nem elhanyagolható szempont. Mondok egy környezetvédelmi példát. A környezetet úgy is lehet védeni, ha csökkentjük a természeti erőforrások felhasználását és terhelését, de úgy is, ha egységnyi erőforrásból – a hatékonyság javításával – több végterméket állítunk elő. És hogy a férfiak sodorják végveszélybe a világot? Ez a műszaki fejlődés megítélésének kérdése: mennyire autonóm folyamat és mennyire tartható kézben. Az érdeklődő olvasó szives figyelmébe ajánlom erről szóló tanulmányomat:
Kiss Károly: Kinek a kezében van a sorsunk? – Technofilozófia
Mic vogmuc 1. szám, 49-61. old.

Botos Katalin: Az élet-igenlő női bölcsesség
Mi vezethet az élet-igenlő női bölcsesség érvényre jutására az emberi társadalomban? Hol igazolódik, hogy az anyai gondoskodás szeretet-alapú, és nem pénzen megvásárolható árucikk? Hogy a pusztán piaci mechanizmus helyett – vagy mellett – működő, szolgálaton alapuló szeretet-gazdaság alapja valóban a nők értéken kezelése, kettős hivatásuk megbecsülése, tisztelete? S hogyan oldható meg, hogy ezt ne maguk a nők akadályozzák meg eltorzuló személyiségükkel?
Botos Katalin kommentárja.pdf

Sas Tibor: A kultúra evolúciós szerepe a társadalomban

(Utánközlés: Vélemény, 2024. aug. 24.)

Amióta úgy 60-70 ezer évvel ezelőtt képessé váltunk az elvont gondolkodásra, a kulturális evolúció gyorsított pályáján haladunk. Sas Tibor leírja, hogyan is működik ez a kulturális evolúció.
Ebben a leírásban a hagyományos kulturális fogalmakat átfordítjuk evolúciós fogalmakká, és evolúciós szempontból vizsgáljuk a kulturális társadalmi viszonyokat. A való világ objektumainak, folyamatainak, struktúráinak agyunkban mentális modellek felelnek meg. A mentális modellek tették lehetővé az evolúció felgyorsulását. Nem kell száz hidat megépíteni, hogy majd „evolúciósan kiválasztódjon” az, amelyik nem fog összedőlni, és majd a jövőben akár további hidak mintájául szolgáljon, mert elég egyetlen, de jó hidat megtervezni (azaz a mentális modelljét létrehozni), és azt megvalósítani.

Sas Tibor: A kultúra evolúciós szerepe a társadalomban

Rab Irén: Magyarország és Európa

(Utánközlés, Magyar Hírlap 2024 aug. 20.)

Mai elszigeteltségünk elviseléséhez erőt ad, ha áttekintjük 1.100 éves európai történelmünket.

Rab Irén: Magyarország és Európa

Botos Katalin: Fennmaradásunk és a humán tőke

Ahhoz, hogy a magyar civilizáció ne semmisüljön meg, népességünk megmaradását, demográfiai létét biztosító társadalom- és gazdaságpolitikára van szükség. De a fogyás belátható időtávon belül mindenképpen megállíthatatlan, mert a fertilitási ráta alacsonyabb, mint 2,1. A népesség csökkenését az idősödés miatt tovább élő öregek csak ideig - óráig leplezik el. Ezért a közvetlenül előttünk álló feladat az, hogy végig gondoljuk: hogyan leszünk képesek e folyamatot lassítva, lehetőleg megállítani, de addig is, elöregedő társadalommal versenyképesen fennmaradni a jelen világgazdaságban, az elkövetkező fél évszázad alatt.
Csak akkor tudunk megmaradni, ha a humántőke bővített újratermelésére képesek leszünk. Csakis akkor, ha a modern kor követelményeinek megfelelő összetételű társadalom-szerkezet felé alakítjuk hazánk népességét.

Botos Katalin: Fennmaradásunk és a humán tőke.pdf

Kiss Károly: Félmillió ukrán él Bürgergelden Németországban

(Ismertetés, Der Spiegel Nr. 26, 2024 jún. 22. és Nr. 30, 2024. júl. 20.)

A Bürgergeld az összevont német munkanélküli és szociális segély, gyakorlatilag állampolgársági jogon járó alapjövedelem. Az ukrán menekültek ezt automatikusan, a menekültügyi eljárás nélkül kapják. Ez nagy vihart vált ki a német társadalomban, ennek tulajdonítják a hagyományos pártok katasztrofális szereplését a júliusi választásokon.

A munkanélküli segélyben és gyermekeik utáni családi pótlékban részesülők száma, millió fő; németek - külföldiek - ukránok (Der Spiegel Nr. 30 / 20.7.2024)

Kiss Károly : Bürgergeld.pdf

Major Gyöngyi: Új világ küszöbén

(Utánközlés, Magyar Hírlap 2024 aug. 7.)

Ami miatt elkerülhetetlenül elénk jön ez az új világ: a kultúrák térbeli közelsége, már-már átfedése. Az erő alkalmazása irracionálissá válik, mivel az erő elválaszt, az információ pedig összeköt. Aki elválik, az kimarad és eljelentéktelenedik. A kultúrák szelleme egyre inkább testet öltött a tudásiparban, nagy gazdasági erőforrást igénylő technológiákkal, amelyek specializációt hoztak, és a kultúrák érdekeltté váltak az egymás irányába kinyílásra, mert hatékonyabbá válnak, ha egymás képességeivel kiegészülnek, mintha egymástól elzárkóznának. Erre jött még az információtechnológia, ami akadálytalanul halad át a kultúrákon, és ha bárhol akadályoznák, az az önmegsemmisítés kockázatát hordozza.
Feltehetően a nőiség évszázadai következnek, mert a hálózati létmódban, a konnektivitás mentén szerveződő társadalmi és létstruktúrában értelemszerűen nincs mód agresszív energiák felszabadítására.

Major Gyöngyi: Új világ küszöbén

Diósi Szilvia: A kultúra és a művészetek pozitív élettani hatásai (forrás: gmail levelezés)

„A művészeti élmények − akár alkotóként, akár szemlélőként jutunk hozzájuk − neurokémiai anyagok, hormonok és endorfinok felszabadulását váltják ki az agyunkban. Ez pedig jelentősen javítja mentális és fizikai állapotunkat, csökkenti a kortizol nevű sztresszhormon szintjét. Havonta egyetlen művészeti élmény akár tíz évvel is meghosszabbíthatja élettartamunkat.” (Ez arra emlékeztet, hogy An apple a day keeps the doctor away.) (Szegő Szilvia olvasmányajánlata)

Diósi Szilvia: Művészetek pozitív élettani hatása.pdf

Botos Katalin: Kutyaköri gondolatok

(generációs kulturális szakadékok)

Soha ekkora kulturális, műveltségi szakadék nem volt az egymást követő generációk között...
Most, hogy nagyon későn vállalnak gyereket – ha egyáltalán – a fiatalok, és viszonylag hosszan élnek az idősebbek, nagyon messze kerültek a generációk egymástól. Nincs olyan átlapolódás a gyermekek – szülők – nagyszülők generációja között, amely a hagyományok átadását lehetővé tenné. Pedig, ahogy Chesterton mondta: a hagyomány a holtak demokráciája. Hogy ők is beleszólhatnak az életünkbe…
Nem kell migráció: kulturális tekintetben már itt vannak az idegenek… Olyan fogalmakat, mint haza, hazaszeretet, szabadság család, nemigen idéz a mai – jelentős részben külföldi – irodalom.

Botos Katalin: Kutyaköri gondolatok.pdf

DEMOGRÁFIAI ARMAGEDDON

2024/8. számunk tematikus kiadvány, témája a hosszútávú demográfiai fejlemények és a családpolitika lehetőségei:
- A reprodukciós ráta kedvezőtlen alakulása a fejlett világban és a népességszám hosszútávú hanyatlása
- A nők mely korcsoportjai a „felelősök” a születések számának drasztikus visszaeséséért
- A születésösztönző, családpolitikai eszközökkel kapcsolatos negatív tapasztalatok
- Igazak-e azok a vészes jóslatok, melyek a nyugdíj- és társadalombiztosítási rendszerek összeomlásáról szólnak, és a gazdaság megtorpanásáról
- Az Európát fenyegető népességrobbanás a szubszaharai övezetben
- Milyen további lehetőségei vannak a hazai családpolitikának

The Economist: Elöregszik a Föld népessége
(The old world. The Economist May 25th 2024)

2064 lesz az első olyan év – évszázadok óta – amikor kevesebb gyermek fog születni, mint ahány ember meghal. 2100-ra a világ termékenységi rátája 1,7-re süllyed. Ez – az Economist szerint – a gazdasági növekedés visszaesésével és fokozódó konfliktusokkal fog járni. A nyugdíjak és az idősek egészségügyi kiadásai egyre nagyobb terhet jelentenek majd a költségvetésre és ez fokozza az eladósodást. A központi kamatláb szintje ebből a szempontból kulcsfontosságú lesz.

The Economist: Elöregszik a Föld népessége.pdf

Kína egyke-politikájának katasztrofális következményei
(szemlézés, Economist-cikkek alapján – Kiss Károly)

Az elmúlt évtizedek demográfiai politikája következtében a kínai népesség erősen elöregszik. A század közepére a 60 éven fölüliek száma 520 millió lesz. Ennek súlyos következményei vannak a gazdasági növekedésre (elapad a munkaerő utánpótlása), a nyugdíjrendszerre, és egyre költségesebb lesz az időseket ellátó intézmények állami finanszírozása. Továbbá: az elöregedő népességet a tömeges demencia és Alzheimer-kór fenyegeti. (Az idős népességnek máshol is hasonló egészségi problémái vannak, de Kína esetében ez egy sor ok miatt nagyobb súllyal fog jelentkezni.)

Kiss Károly: A kinai egykézés következményei.pdf

The Economist: A gyermekvállalást ösztönző támogatások hatástalanságáról
(Cash for kids. Why policies to boost birth don’t work. The Economist, May 25th 2024.
Kiss Károly ismertetése és kommentálása.)

Társadalompolitikánk legfontosabb eleme a családtámogatások, a szülések ösztönzése. De az eredmények elmaradnak a várakozásoktól. Tudjuk, érezzük, hogy a családalapítás, gyermekvállalás nem csak anyagiak kérdése; a nyugati társadalmakban a korszellem azzal ellentétes. Azzal biztatjuk magunkat, hogy a családtámogatások nélkül a helyzet még rosszabb lenne, és az alacsony születési rátákat a szülőképes nők alacsony és csökkenő aránya okozza.

Az Economist május 25-i számának ez a fő témája. A cím egyértelműen utal a szerkesztőség álláspontjára: a születésösztönző támogatások nem működnek. A fejlett világban a 15-19 és a 20-24 éves korosztály születési rátája esett vissza a legnagyobb mértékben. Ennélfogva a családpolitikának az ő szülési hajlandóságukat kellene elsősorban ösztönözni. Az Economist megismétli azokat a félelmeket, amelyek – az általános felfogás szerint – egy ilyen helyzetből következnek majd: munkaerőhiány, és ezzel gazdasági visszaesés, a nagyarányú idős népesség nyugdíjának és egészségi ellátásának költségei óriási terhet jelentenek majd a költségvetésre és a társadalomra.

The Economist: A gyermekvállalási támogatások hatástalanok.pdf

Kiss Károly: Az ezüst cunami

De a fentiekkel szemben van egy pozitív forgatókönyv is. Mivel a jobb egészségi állapot miatt a 65 évesnél idősebb népesség munkaképessége jelentős mértékben kitolódik, és ők a leggyorsabban növekvő népességcsoport, ennek a rétegnek a foglalkoztatása olyan gazdasági lehetőségeket és dinamizmust tartogat, mint ami a nőknek a munkába való tömeges bevonásával történt a hetvenes években. Az elöregedés tehát nem gazdasági-költségvetési-szociális gondokkal jár; ellenkezőleg. Mindezzel együtt fogadjuk el, hogy a nyugati társadalmak – beleértve hazánkat is – ily mértékű elöregedése nemkívánatos folyamat, és tenni kell ellene valamit.

A dánok – úgy tűnik, megtalálták a megoldást. Egyrészt nem engedik, hogy a fiatalok szinte tetszés szerinti ideig elhúzzák egyetemi éveiket, másrészt kitolják a nyugdíjkorhatárt. A németek modellezték a dán mintát, és arra a következtetésre jutottak, hogy ha a fiatalok két évvel korábban kezdenek el dogozni, az idősek pedig két évvel később mennek nyugdíjba, elviselhetővé válna a nyugdíjkasszákra nehezedő nyomás. Ily módon 2050-ben a keresőképesek aránya csupán csak 6 százalékkal lenne alacsonyabb – szemben az ezen intézkedések nélküli 23 százalékos csökkenéssel.

Kiss Károly: Az ezüst cunami.pdf

Demográfiai vészhelyzet?

Kormányunk azt hirdeti – és ezt többnyire el is fogadjuk – hogy hazánk mintaszerű családpolitikát folytat, mindent megteszünk azért, hogy elég gyermek szülessen, és a népesség száma ne csökkenjen. Tudjuk, hogy ennek ellenére rosszak a demográfiai mutatóink, kevés gyermek születik, de ezt a szülőképes női korosztályok csökkenő létszámával magyarázzuk.
Az Összefogás a Gyermek- és Családbarát Magyarországért (CSAM) Szakértői Műhely ezzel szemben azt állítja, hogy a kormány családbarát politikája csupán szemfényvesztés. A Mi Hazánk állásfoglalására hivatkozik, mely szerint a jelenlegi állapot olyan súlyos, hogy ki kellene hirdetni a demográfiai vészhelyzetet… "Megtévesztő kormánypropaganda, hogy hazánk sokat költ családtámogatásokra, ugyanis az Eurostat adatai szerint a GDP százalékában vizsgálva az EU 27 tagállamának e kiadásait, messze átlag alatt költünk erre, Magyarország csak a 20."
(utánközlés)

CSAM: Demográfiai vészhelyzet?.pdf

Botos Katalin megjegyzései a fentiekhez:

Tóth I. János: A progresszió nem egyeztethető össze a 2,1-es termékenységgel

(Magyar Hírlap, 2024. július 5, utánközlés)

Tóth I. János: A progresszió nem egyeztethető össze a 2,1-es termékenységgel

Mi lesz itt 2070-ben? A szubszaharai népességszaporulat Európára zúdul a felmelegedés miatt (karcolat - KK)

2070-ben a felmelegedés miatt kb. 560 millió, a szubszaharai övezetben élő afrikai számára az élet elviselhetetlenné válik. Ebből messze a legnagyobb mértékben – 325 millióval – Nigéria részesedik majd.

(The Economist April 6th 2024)

Ez a tömeg nyilván el fog vándorolni. De az elvándorlás már azt megelőzően elkezdődik (sőt, már egy idő óta tart is). Nigéria népességét 2050-re 380, 2100-ra 550 millióra becsülik (a világ 3. legnépesebb országa lesz India és Kína után). Így hát az elvándorlásnak szinte kimeríthetetlen utánpótlása lesz…
Európa három dolgot tehet: (1) korlátlanul beengedi az elvándorlókat, (2) bezárkózik, és ekkor a migráció Dél felé, a többi afrikai országba irányul – ők emiatt komoly fejlesztésekre és segélyekre szorulnak majd, (3) amennyiben a klímaváltozás antropogén jellegű, a fejlett világnak mindent meg kell tennie, hogy azt mérsékelje… (Ez erősen vitatott tudományos téma, eldönthetetlen, emiatt úgy kell viselkednünk, mintha az antropogén jellegű lenne.)

László Tamás: A demográfiai trendforduló lehetséges kitörési pontjai

(Magyar Hírlap 2024 jún. 21, 23, 26. – utánközlés)

I. – A célzás célzása
A jelenlegi születésszámot egy 300 ezer fővel kevesebb szülőképes női korosztály érte el. Ez a családtámogatási rendszer eredménye. Nem kis eredmény! Ugyanakkor sajnálatos, hogy valamennyi szülőképes női korosztály létszáma csökken. Ez azt jelenti, hogy a demográfiai trendforduló elérése a jelenlegi rendszerben lehetetlen… Hol van mégis tartalék, ha mennyiségi tartalékkal úgy tűnik, nem rendelkezünk? Az időben, ami sokféleképpen értelmezhető, a javaslataink erről szólnak!
Nagy szükség volna a témánk szempontjából egy gyermekvállalással (sőt ezt kiterjesztve a gyermekneveléssel) kapcsolatos bizalmi index kidolgozására és bevezetésére. Ezzel lehetne mindazon tényezőket vizsgálni, amik pozitívan, illetve negatívan hatnak a gyermekvállalásra.

László Tamás: I. – A célzás célzása

II. – Életpályák mentén
Kiemelt jelentőségű kitörési pont lehetősége rejlik abban, hogy a fiatalok a jelenleginél korábban hagyják el a szülői otthont, kössenek házasságot, vállaljanak gyermeket. Ha néhány évvel hamarabb történnének mindezek, akkor a demográfiai trendforduló érdekében évente a jelenleginél többletként akár több ezer gyermek születése lenne elérhető. Cél: a szülői otthon elhagyása a 23–25, a házasságkötés a 24–27, az első gyermek vállalása a 26–28 év előtti életkorban legyen. Ehhez célzott módon át kell alakítani, illetve észszerűen ki kellene egészíteni a jelenlegi otthonteremtési támogatási rendszert.
Szintén a „pronatalista fordulat” elérését szolgálná a nők atipikus foglakoztatásának lényeges bővítése, hathatós állami részvétellel. A hat- illetve négyórás női foglalkoztatás rengeteg időt szabadíthat fel a gyermeknevelésre (csökkentené a nők kettős terhelését, elvezethet az úgynevezett „láthatatlan munka” társadalmi megbecsülésén túl a gazdasági megbecsüléshez is. A három- és többgyermekes családok számára a „hivatásos szülők életpályamodelljét” lehetne alkalmazni. Számos életpályamodellt kellene kidolgozni, amelyek összeérnek és átjárhatók.

László Tamás: II. – Életpályák mentén

III. – Mentális szempontok
Több próbálkozás volt a külföldre távozó fiatalok hazavonzásával kapcsolatban. Az eddigieknél alaposabb kutatás szükséges a fiatalok motivációjának feltérképezéséhez a külföldre távozással, az ott maradással, illetve a hazaköltözéssel kapcsolatban. Ezt megelőzően azonban szemléletváltásra is szükség van: ki kell jelenteni, hogy a nyelveket beszélő, vállalkozó kedvű fiatalok külföldi tapasztalatszerzésére az országnak szüksége van. Éspedig nemcsak a felsőoktatásban résztvevők körére kell gondolnunk, hanem a szakmagyakorlókra is.
Az önmegvalósítást szolgáló magánélettannal szemben (mellett) szükséges lenne a közösségélettan, házasságélettan és családélettan kidolgozása és bevezetése. A közösségeknek, a házasságnak, a családnak is vannak életpályái, életciklusai, mindegyik sajátos törvényszerűségekkel rendelkezik (amik nincsenek benne a köztudatban). Ne tantárgyra gondoljunk, hanem inkább egy, a különböző közösségekben, civil világban, az iskolákban, szülői, nagyszülői közösségekben könnyedén használható „kézikönyvet” kellene közreadni és számtalan fórumon terjeszteni.

László Tamás: III. – Mentális szempontok

Botos Katalin: Javaslatok a demográfiai vészhelyzet elkerülésére

A volt európai KGST-országokban még a nyugati liberalizmus által vezérelt folyamatoknál is erősebben jelentkezik a társadalom elöregedése. A társadalomra kényszerített, anorganikus közösségi szemlélet után feltörő individualizmus itt még erőteljesebben mutatkozott meg, mint Nyugaton… Ha nem akarok gyereket tehernek a nyakamra venni, hát nem akarok. Szabad vagyok, nem?
A gyermekvállalás visszaeséséhez az is hozzájárult, hogy ezek az országok súlyos átalakulási, un. transzformációs válság terheit voltak kénytelenek hordozni. A civilizáltabb, ámde szegény országok jellemzője lett a gyermekvállalás radikális csökkenése. Így a társadalom Kelet-Európában egyre előnytelenebb szerkezetű lett: kevés fiatal, sok idős. Nem a mindent elborító vörös lobogók, hanem az egyre őszebb lakosság tűnik szembe a látogatónak…
A magyar rendszer nemcsak pénzbeli direkt támogatásokat nyújt a családoknak, hanem számos, közvetettebb módon is segíti a gyermekvállalást és nevelést. Ha csak a közvetlen pénzügyi támogatásokat néznénk, meglehetősen kedvezőtlen helyen lennénk Európában. Az adókedvezmények, hitelkedvezmények és egyéb támogatási formák hazánkat élenjáróvá teszik a területen. Van azonban néhány fontos kérdés, amelyben a kormányzat mindeddig nem lépett, s ez probléma. Elsősorban a lakáskérdést említjük. Másodikként a képzést, továbbá, a gyermek-alapú nyugdíjrendszer módosítását emelnénk ki. S végül fontos kérdésnek tartjuk a magyar társadalom lelkiállapotát, erkölcsi normáinak lazulását.
Úgy véljük, hogy egy olyan társadalmi hozzáállás nélkül, amely utódaink jövőjével törődik, és az erkölcsi normák emelését fontosnak tartja, nem lehet eredményt elérni a demográfiai trendek megváltoztatása terén. Még jelentősebb anyagi eszközök ráfordításával sem.

Botos Katalin: Javaslatok a demográfiai vészhelyzet elkerülésére.pdf

Konklúziók:

- A fejlett világban megállíthatatlanul csökken a termékenységi ráta – a lakosság azonos szintű reprodukcióját biztosító 2,1-ről 1,6-ra. Tény
- A jelenség mögött elsősorban a fiatal, 19 év alatti nők szülési hajlandóságának drasztikus csökkenése áll. Így van
- A továbbtanuló, értelmiségi pályára lépő nők többnyire megszülik tervezett gyermekeiket (kettőt), de a harmadikra már nem kerül sor, kifutnak az időből. Ezt milyen statisztikából láttad?

„Ma a főiskolát [college] végzett 24 éves amerikai nők átlagosan 2,2 gyermeket szeretnének szülni, nagyjából annyit, mint a korábbi generációk. Most egy kicsit később születnek meg a gyermekeik mint korábban; az első 30 éves korukban; 2000-ben 28 évesen szültek először... Az elmaradás ugyanaz lesz, mint az előző generációknál, átlagosan 0,25 gyermek…” (The Economist, May 25th 2024, Putting a price on them.)

- A mögöttes okok társadalompszichológiai jellegűek: a fiatalok óvakodnak a hosszútávú elkötelezettségtől. Ez sokkal fontosabb, mint amennyire tárgyaljuk.
- A családpolitikai eszközöknek rendkívül korlátoltak a lehetőségei; elsősorban a fiatalabb, nem továbbtanuló nőknél hatnak. Igaz. De a módszerek változtatása azért valamit segíthetne.
- De vannak még e téren tartalékok, kipróbálásra váró módszerek; pl. Botos Katalin és Botos József javaslata, hogy a nyugdíjakat a felnevelt gyermekek számához kell kötni. Nemcsak a gyerekszám fontos, hanem a befektetési szemlélet, tehát, hogy a gyerekek tovább-taníttatása is szempont legyen! S a mi javaslatunk fontos társadalmi igazságtalanságot korrigálna! A gyermek - közjószág...
- Ha a népességcsökkenés folyamata nem is állítható meg, a gazdasági következmények kezelhetők. Eltúlzottak azok a félelmek, melyek a nyugdíjkasszák összeomlását és súlyos gazdasági bajokat vizionálnak. Az életkor meghosszabbodásával az egészségben eltöltött évek is hosszabbak lesznek, és a nyugdíjkorhatár jelentősen kitolható. Nem gondolom, hogy célravezető a korhatár kitolás. Az ugyan igaz, hogy tovább élünk, és idős korban is vágyunk hasznosságra, de a társadalmi átlag a teljes munkaidős munkavállalást – nálunk – aligha fogja bírni.. Az egészségben töltött évek számának növekedése erősen kétes. Lehet, hogy világjelenség, de differenciálni kell régiónként.... Aki akar, természetesen dolgozhasson tovább – ha lépést tartott a kor követelményeivel. Erre érdemes ösztönözni. Fontos lenne az értelmes időeltöltésre alkalmassá tevő képességeket tanítani az iskolában, a bölcsész-ismeretek felértékelése, a művészeti oktatás, a civil élet kis köreinek a fejlesztése, a fenntarthatósággal kapcsolatos, nem feltétlenül versenypiaci munkatevékenységek lehetővé tétele (ami vidéken komoly lehetőségeket rejt magában, de a nagyvárosokban nehezebb lesz, bár nem lehetetlen...) Életmód lakástípusok változtatására van szükség
- A fentiek ismeretében némileg másképpen kell tekintenünk a migrációra. A hosszútávú demográfiai fejlemények miatt elkerülhetetlen a bevándorlók befogadása, de nem korlátlanul, és szelektíven, differenciáltan. Ezzel egyetértek, de nem érzékelteti azt a hatalmas nyomást, ami jelentkezni fog a fejlődők felől... Aminek hogyan tudunk ellenállni? És itt kellene arra utalni, hogy a kevesebb lélekszám – ha annak magasabb a kvalifikációja –, az utóbbi miatt kevesebb ember is elég lehet... Nem jó a „fogyás" de valószínűleg elkerülhetetlen. Azért a (magyar) civilizációs közösség megőrzése nagyobb hangsúlyt kell kapjon annál, mint ahogy az összefoglalóban a "kezelhető" szó kifejezi... Kérdés persze, hogy az innováció milyen mértékű lesz.. Mindenesetre, akkor nem csupán a járulékra lehet alapozni a nyugdíjat, hanem az egyéb adóztatásra is kell számolni.

(Kiss Károly – Botos Katalin)

Major Gyöngyi: A demográfia komplex problematikájának vázlata

(Utánközlés, Magyar Hírlap 2024. július 26.)

Major Gyöngyi: A demográfia komplex problematikája

MEGVAN A MEGOLDÁS A DEMOGRÁFIAI APÁLYRA!

Bármennyire is becsüljük a magyar kormány családpolitikáját, az nem vezet több gyerekszüléshez – a termékenységi ráta továbbra is csökken. (A haszna az, hogy a gyermeket vállaló fiatal házasok ne kerüljenek rosszabb anyagi helyzetbe – ami egyébként nem kevés.) Ezt igazolják a nemzetközi tapasztalatok is. A megoldás: gyermekszerető, a gyermekekkel törődő közösségek kialakítása; hogy a szülők azt érezzék és tapasztalják, hogy a gyermek nem csupán egyéni-családi ügy, a gyermek közösségi „projekt”.

Erről számol be a következő cikk:
Németh Tamás: Demográfiai sikertörténetek – A közösség a kulcs?
(utánközlés, Magyar Hírlap 2024 szept. 11.)
Németh Tamás: Demográfiai sikertörténetek

Botos Katalin: Ahol a gyermek mások számára is fontos lesz, ott kezdődik a társadalom gyógyulása
Botos Katalin kommentárja.pdf

Az érdeklődő olvasó szives figyelmébe ajánljuk 2024/8. tematikus számunkat:
Demográfiai Armageddon (lásd a kék mezőben >)

Korunkban a technika válik a legfontosabb társadalmi kérdéssé

A történelem legsúlyosabb problémája – a szó szoros értelmében a legutóbbi évekig – a nép és az uralkodó, a tömegek és az elnyomók, a nép és vezetői antagonizmusa, de legalább is konfliktusa volt. Erre ajánlott a Földet sarkában kifordítani kívánó megoldást az 1848-as Kommunista Kiáltvány. Németh László már 1933-ban figyelmeztetett, hogy az elosztás forradalma helyett a minőség forradalmára van szükség, ez azonban még – különösen Magyarországon – túl korai volt. (Illyés Puszták népéből tudjuk, hogy a két világháború közti Magyarországon még itt-ott fennmaradt a feudalizmus, annak is a Leibeigenschaft formája: az egyik földesúr pl. elcserélte kocsisát a másik agarára.) Még jó fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy a szocialista kísérlet megbukjon. A nyugat-európai szociáldemokrácia és szocializmus a dolgozók, alkalmazottak és a tőke együtt­működését választotta (jóléti állam, Sozialmarktwirtschaft, szakszervezetek, Mitbestim­mung), a legutóbbi időkig. Mostanra azonban az osztályellentétek elcsitultak (bár a vagyoni különbségek nem), az osztályharc kiment a divatból. Így a nyugateurópai baloldal (és az amerikai is) a dolgozók és munkavál­lalók szószólójának szerepét felcserélte a kisebbségekére (nemzeti, vallási, faji, nemi).

A nyelvfilozófus-antropológus Noam Chomsky az ember önmegvalósításának legsú­lyosabb akadályát nem a kizsákmányolásban, hanem az egyre „élesedő” munkamegosz­tásban látja, mert az elnyomja a kreativitást. (Language and Mind, 1968). Ez – mint tapasztaljuk – egyre inkább előtérbe kerülő probléma.

Az internet és a számítógépek megjelenése, a DNS szekvenálása óta beléptünk az exponenciálisan növekvő műszaki fejlődés meredeken felívelő szakaszába. Az elnyomás, a társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségek háttérbe szorulnak, a „technológia”, annak kezelése és hatásai jelentik az elsődleges problémát. (Leszámítva a legelmaradottabb, szegény országok csoportját.)

Pokol Béla A mesterséges intelligencia társadalma c. könyve (Kairosz, 2018) a MI társadalom-átalakító hatásait elemzi.

Milyen hordereje van annak, hogy az eddigiekben csak az emberi értelemből összegződő társadalmi értelmi struktúrákat most felerősíti és kiegészíti a gépi intelligencia? Különösen ha feltételezzük, hogy a gépi értelem perspektivikusan az emberi fölé fog kerekedni, és önszerveződővé válik, elszakad az emberi értelemtől és irányítástól.

Nicolai Hartmann munkái az ontológiai létrétegek egymás utáni létrejöttét vizsgálják. Pokol Béla ebbe az elméleti keretbe ágyazva elemzi: mennyiben jelenti majd egy újabb létréteg létrejöttét, ha a MI a jövőben önszerveződővé válik. Vajon ez a természeti és társadalmi valóság evolúciójának egy újabb nagy ugrása lesz? És hogyan hat majd a társadalomra, ha a munkák egyre szélesebb körét robotok és algoritmusok fogják végezni?

Az emberiséget fenyegető globális veszélyekkel foglalkozó szervezetek, csoportok:
vilagmegmentok.pdf

Jövőkutatás

Matthias Horx a német nyelvterület legismertebb jövőkutatója. Az a rögeszméje, hogy a jövőt mi, egyének és a társadalom konstruáljuk, a fejünkben képződik, az valósul meg, amit a jövőről gondolunk. Ezzel szemben én egyre inkább úgy látom, hogy a műszaki fejlődés szinte önálló életet él, determinálja a jövőnket, az valósít meg (vagy tesz tönkre) minket.
15 ½ Regeln für die Zukunft című könyvének ismertetése (Econ, Berlin 2019) – KK.
horx-jovoszabalyok.pdf

Tudományfilozófia

A tudományos forradalmak mikroökonómiája

Fellner Ákos esszéje:
fellner_bourdieu.pdf

David Deutsch oxfordi fizikus, a kvantumkompjúter szellemi atyja. Úgy véli, hogy a 18. századi felvilágosodással az emberi tudás soha véget nem érő robbanása kezdődött el, és ha lemondunk a haladásról, az biztos út a hanyatláshoz. Ez ellentétes azzal a széleskörűen vallott felfogással (lásd pl. Martin Rees nézeteit), hogy a műszaki fejlődés civilizációnk pusztulásához fog vezetni, és bizonyára voltak már más civilizációk is az Univerzumban, melyek a műszaki haladásnak estek áldozatul.

Kiss Károly ismertetése:
Feltétlen hit a haladásban.pdf

Témák:

• Helyünk a bioszférában
• Éghajlat és környezeti válság
• Fenntartható fejlődés
• Globális folyamatok, előre­jel­zések
• Eszmék és ideológiák
• Az új technológiák
• MI és IT
• Gazdaság és gazdaságtan
• Digitális gazdaság
• Társadalom
• Jóléti politika
• Oktatás, nevelés
• Ember-mivoltunk; értékek
• Természettudományok
• Történelem
• Mindennapjaink