2025/16. szám, december 8.
VITA A SZUPERINTELLIGENCIÁRÓL
A MI abba a szakaszba lépett, amikor már minden kognitív vonatkozásban megelőzi az emberit. Soha nem látott beruházási hullám indult meg a fejlesztésére. Hihetetlen dolgokra képes, de több vonatkozásban is végzetes egzisztenciális veszélyt jelenthet az emberiségre. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fejlesztők az előnyök megszerzését tartják szem előtt, és elhanyagolják a biztonságot. Biztoságban majd akkor érezhetjük magunkat, ha a SzI-nak tudata lesz, mert egy nálunk intelligensebb „lénynek”, aktornak nem lehet célja az emberiség kiirtása. (KK)
Tematikus számunk a Kortárs Női Reflexiók Fórumának elnöke, Major Gyöngyi által rendezett tudományos vitasorozat keretében 2025. november 28-án, a Femme Harmone Galériában elhangzott előadást és a felkért hozzászólók véleményét, majd az azokra adott választ tartalmazza. (Ez volt a témája a Pál Sándor által működtetett MMI /Mind Mate Inspiration/ társaság dec. 1-jei rendezvényének is.)
Kiss Károly:
A SZUPERINTELLIGENCIA KORA – EZT NEM LESZ KÖNNYŰ TÚLÉLNI…
Az emberiség által felhalmozott tudást könyvtárak őrzik. A számítástechnika megjelenése óta ez a tudás digitalizálható,
és egyre nagyobb része digitálisan is rendelkezésre áll. (Sőt, az új információk, művek jelentős része már csak digitalizált
formában érhető el.) Könyvtárba járás helyett egyre inkább a digitális adatbázisban keresgélünk az internet révén. A nagy
nyelvi modellek (LLMs) pedig lehetővé teszik, hogy egy összeválogatott digitális adatbázisból ne csupán információkat
nyerjünk ki, hanem megadott szempontok, kérdések szerint csoportosított, szerkesztett, szintetizált tudásanyagot. Azaz:
nem csak, hogy nem kell elolvasnunk a vonatkozó műveket, de az algoritmus még ki is szedi belőlük az információt olyan
szempontok szerint és terjedelemben, ahogy mi szeretnénk. (Ezt a munkát végzik el helyettünk a nagy nyelvi modellek.) Sőt,
a művészetekben (irodalom, zene, képzőművészet) a meglévő művek elemeinek felhasználásával új alkotások létrehozására
(generálására) is képesek.
A digitális információ felhasználásának másik módja, amikor bizonyos feladatok elvégzésére, ellátására digitális ágenseket
(bot-okat, programokat) építenek. Ezeket a legkülönfélébb területeken alkalmazzák: üzemrészek vezetésére, banki műveleteknél,
a közlekedés irányítására, gépipari konstruktőrként, ügyfélszolgálatban, a diagnózis és terápia megállapítására az
egészségügyben, fehérjék, ellenanyagok, gyógyszerek tervezésére, stb.
Végül a digitálisan rendelkezésre álló információk felhasználásának további módja, amikor virtuális (azaz valótlan,
kitalált, hamisított) képeket, jeleneteket, videókat, sőt, világokat hoznak létre, építenek belőlük.
A generatív modellek oly mértékben teszik lehetővé a legkülönfélébb témákkal való foglalkozást, és oly mértékben
növelhetik kreativitásunkat, hogy meglátásom szerint egy második lutheri momentumnak
vagyunk a szereplői.
Elterjedt a félelem, hogy a MI az ember ellen fog fordulni és kiirt minket. A rettegők feltételezik, hogy a MI-nak
előbb-utóbb tudata lesz, és tudatosan fordul majd ellenünk. Ennek az ellenkezője igaz. Akkor érezhetjük majd magunkat
biztonságban, ha tudata lesz, ugyanis egy tudatos lénynek nem áll majd szándékában – sem érdekében – az emberiség kipusztítása.
(Hogy lesz-e tudata, az vitatható.) Addig azonban valóban súlyos egzisztenciális kockázatot jelent; egyrészt a rosszindulatú
felhasználás, másrészt az esetleges programozási hibák és hibás alkalmazás miatt.
Jelenleg a legnagyobb gondot az jelenti, hogy egyre nagyobb az adatközpontok energiafelhasználása és a MI tömegesen teszi
feleslegessé az eddigi munkaköröket. A fejlett országokban az elkövetkező években akár 20-30 százalékos munkanélküliséget okozhat.
Lehet, hogy mégsem kellett volna enni annak idején annak a fának a gyümölcséből?...
Ray Kurzweil szerint az emberi és a gépi intelligencia hamarosan összeolvad egymással – ez lesz a szingularitás. E folyamat az Univerzum evolúciójának része, mely az ősrobbanással kezdődött és az intelligenciának az egész Univerzumban történő szétáradásával éri el tetőpontját. (De a szingularitás nem lesz „kötelező” – vigasztal minket Kurzweil – azután is maradnak majd hozzánk hasonló egyszerű kis Homo sapiensek.)
Kiss Károly:
A szuperintelligencia kora.pdf
Csikvári F. András hozzászólása:
Az SzI segítségével átállhatunk egy olyan növekedési pályára, amikor nem több vasat, betont, búzát, stb. használunk,
ezáltal sokkal jobban kíméljük a földi erőforrásokat. Ennek megfelelően a GDP, mint mérce teljesen elveszti a jelentőségét,
helyette olyan közgazdasági paraméterek kerülnek kidolgozásra, amik az emberek meg-elégedettségét mérik.
A szuperintelligencia kora eljöhet anélkül is, hogy elveszítenénk önmagunkat — de csak akkor, ha megtanuljuk másképp
értékelni és mérni, mi az, ami valóban számít.
Csikvári F. András:
Hozzászólás a szuperintelligenciáról folyó vitához.pdf
Tóth János:
Kételyek Kiss Károly előadásának megállapításaival szemben
Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a mesterséges intelligenciának valaha is az emberhez hasonlatos tudata alakulhatna ki. De ha ez mégis bekövetkezne, az félelmetes lenne. Minél több műveletet, tevékenységet bízunk a MI-ra, annál nagyobb és súlyosabb lesz a hiba valószínűsége. A munkanélküliség nagyon fontos, de szerintem nem egzisztenciális kérdés. A munkájukat elvesztett embereknek jövedelmet kell adni. A munka és szórakozás közötti különbséget már ma is gyakran csak a jövedelem határozza meg; ha valamit pénzért csinálok, az munka, ha pedig ingyen, az szórakozás.
Tóth János:
Kételyek KK előadásának megállapításaival szemben.pdf
Kiss Endre: Mesterséges Intelligencia – 2025
Rövid írásomban említést teszek a MI tömegkulturális hullám jellegéről, a fejlesztésébe történő befektetések gazdasági
hátteréről, arról, hogy korunk hatalmas bizonytalanságába belecsöppen egy hatalmas, újabb bizonytalanságokat termelő gépezet,
és hogy az általános konszenzushiány közepette e témában sem remélhető konszenzus kialakulása.
Mivel már ma is szembe kell néznünk a prekariátus problémáival, óvatosan kell megvonni azt a mérleget, hogy a munkahelyek
további elvesztésében mennyi lesz a MI szerepe, ugyanis ezt hajlamosak vagyunk túlértékelni.
A mesterséges intelligenciának is be kell integrálódnia a mai háborúk élet-halál-harcába. Éppen ebben a vonatkozásban
mosódik össze legjobban az informatika, automatizálás, robotizálás, virtualizálódás összes eddigi hullámával.
Úgy tűnik, hogy a MI kezdi megtalálni a maga beágyazódását a mai világba, de rövid távon nem dönt el semmit. Ez azonban
nem azt jelenti, hogy igen sebesen, igen sok vonatkozásban és igen releváns módon ne változtatná meg a mai világtársadalom
arculatát.
Sillye Ferenc: Kétlem, hogy a SzI kognitív vonatkozásban már utólért minket
Nem használnám a "kognitív" tulajdonságot az MI-vel kapcsolatban, mert ugyan "értelmezi" az üzenetet (és így "értelmesen"
válaszol), de ezt nem úgy, ahogy az ember. teszi. Erről és arról, hogy gondolkodik-e elküldöm az "ő" válaszát a velem való
beszélgetésből.
Sillye Ferenc:
A MI-ra nem használható a kognitív jelző
Kard Aladár: Megjegyzések a SzI-ról folyó vitához
Jószándékú biztatásként fogadom azt a megállapítást, hogy “Biztonságban majd akkor érezhetjük magunkat, ha a
szuperintelligenciának tudata lesz, mert egy nálunk intelligensebb aktornak nem lehet célja az emberiség kiirtása.” Az
emberi tudat közreműködésével létrehozott újabb tudat bárcsak lenne jóindulatúbb, mint a már puszta létünket is fenyegető
jelenlegi. Nem osztom Csikvári kollégám aggodalmát a munkapiac alakulásával kapcsolatban, mert a társadalmi, technikai
fejlődés következtében kialakuló új körülményekhez a történelem során elég jól alkalmazkodtak a keresleti-kínálati viszonyok.
Kard Aladár:
Megjegyzések.pdf
Héjjas István: Harc az energiáért
Az MI számára a legfontosabb erőforrás a villamos energia. Egy esetleges öntudatra ébredés ezért azt jelentheti, hogy az
MI központok igyekeznek egymást tönkretenni, hogy birtokba vehessék a felszabaduló villamos energiát.
Héjjas István:
Harc az energiáért.pdf
Major Gyöngyi:
Fájó elengedni a teremtett világunk természetes szépségét és egyensúlyát
(A MI fejlesztésének filozófiai háttere)
A világ egy nagyon precíz egyensúlymodellként működik. Mégpedig annyira precízen, hogy saját anomáliáit és kilengéseit
is kezelni képes, következésképpen az általunk ismert történelem alapján bármilyen kilengésből vissza tudott billenni
évezredeken keresztül. A rendszer életképességének titka éppen az egyensúlyozó mechanizmus kiválósága.
A technika fejlődése azonban ad absurdum az egyensúlyba való visszabillentés helyett a földi rendszert éppen, hogy egyre
inkább eltávolította az egyensúlyozni képes természetes működésétől. Következésképpen a rendszer működése változott meg a
beavatkozás következtében. Megváltozott a rendszer térideje. A mai civilizáció térideje már nem a földi ember léptékéhez
szabott. Jóllehet az ember konstruálta meg ezt a téridőt.
Ez a kiindulópontja a problémának és ebben a folyamatban értelmezhető az MI, illetve az MI és az ember viszonylata.
Igen, teremtettünk egy másik rendszert, amely azonban nem egyensúlyoz, hanem növekszik. Elgondolkodtató az, hogy egy ideje
már nem a természetes, ember-léptékű, hanem egy párhuzamos téridőben létezünk. Most ebben az egyensúlytalanságban az ember
saját identitásának újragondolására kényszerül, hiszen egyébként értelmezhetetlen az a közeg, amelyben benne találja magát;
az Ember-MI, az Ember-Kozmosz viszonylata.
Absztrakciós szinten a két jelleg teljessége a férfi és a női működés teljességét jelentheti, mint rendszerműködés,
mint dinamikus egyensúlymodell. Lényegében pedig ez a tér és térnélküliség, az idő és az időtlen, a véges és a végtelen,
az anyagi és a szellemi, stb. teljessége. Maga a létezés. Az egyensúly.
Major Gyöngyi:
A MI fejlesztésének filozófiai háttere
Kiss Károly: SZUPERINTELLIGENCIA - VITA ÉS TÉZISEK