2025. 16. szám, december 8.

 


2025/16. szám, december 8.

VITA A SZUPERINTELLIGENCIÁRÓL


 

A MI abba a szakaszba lépett, amikor már minden kognitív vonatkozásban megelőzi az emberit. Soha nem látott beruházási hullám indult meg a fejlesztésére. Hihetetlen dolgokra képes, de több vonatkozásban is végzetes egzisztenciális veszélyt jelenthet az emberiségre. A helyzetet súlyosbítja, hogy a fejlesztők az előnyök megszerzését tartják szem előtt, és elhanyagolják a biztonságot. Biztoságban majd akkor érezhetjük magunkat, ha a SzI-nak tudata lesz, mert egy nálunk intelligensebb „lénynek”, aktornak nem lehet célja az emberiség kiirtása. (KK)

 

Tematikus számunk a Kortárs Női Reflexiók Fórumának elnöke, Major Gyöngyi által rendezett tudományos vitasorozat keretében 2025. november 28-án, a Femme Harmone Galériában elhangzott előadást és a felkért hozzászólók véleményét, majd az azokra adott választ tartalmazza. (Ez volt a témája a Pál Sándor által működtetett MMI /Mind Mate Inspiration/ társaság dec. 1-jei rendezvényének is.)

 

Kiss Károly:
A SZUPERINTELLIGENCIA KORA – EZT NEM LESZ KÖNNYŰ TÚLÉLNI…

Az emberiség által felhalmozott tudást könyvtárak őrzik. A számítástechnika megjelenése óta ez a tudás digitalizálható, és egyre nagyobb része digitálisan is rendelkezésre áll. (Sőt, az új információk, művek jelentős része már csak digitalizált formában érhető el.) Könyvtárba járás helyett egyre inkább a digitális adatbázisban keresgélünk az internet révén. A nagy nyelvi modellek (LLMs) pedig lehetővé teszik, hogy egy összeválogatott digitális adatbázisból ne csupán információkat nyerjünk ki, hanem megadott szempontok, kérdések szerint csoportosított, szerkesztett, szintetizált tudásanyagot. Azaz: nem csak, hogy nem kell elolvasnunk a vonatkozó műveket, de az algoritmus még ki is szedi belőlük az információt olyan szempontok szerint és terjedelemben, ahogy mi szeretnénk. (Ezt a munkát végzik el helyettünk a nagy nyelvi modellek.) Sőt, a művészetekben (irodalom, zene, képzőművészet) a meglévő művek elemeinek felhasználásával új alkotások létrehozására (generálására) is képesek.
A digitális információ felhasználásának másik módja, amikor bizonyos feladatok elvégzésére, ellátására digitális ágenseket (bot-okat, programokat) építenek. Ezeket a legkülönfélébb területeken alkalmazzák: üzemrészek vezetésére, banki műveleteknél, a közlekedés irányítására, gépipari konstruktőrként, ügyfélszolgálatban, a diagnózis és terápia megállapítására az egészségügyben, fehérjék, ellenanyagok, gyógyszerek tervezésére, stb.
Végül a digitálisan rendelkezésre álló információk felhasználásának további módja, amikor virtuális (azaz valótlan, kitalált, hamisított) képeket, jeleneteket, videókat, sőt, világokat hoznak létre, építenek belőlük.
A generatív modellek oly mértékben teszik lehetővé a legkülönfélébb témákkal való foglalkozást, és oly mértékben növelhetik kreativitásunkat, hogy meglátásom szerint egy második lutheri momentumnak vagyunk a szereplői.
Elterjedt a félelem, hogy a MI az ember ellen fog fordulni és kiirt minket. A rettegők feltételezik, hogy a MI-nak előbb-utóbb tudata lesz, és tudatosan fordul majd ellenünk. Ennek az ellenkezője igaz. Akkor érezhetjük majd magunkat biztonságban, ha tudata lesz, ugyanis egy tudatos lénynek nem áll majd szándékában – sem érdekében – az emberiség kipusztítása. (Hogy lesz-e tudata, az vitatható.) Addig azonban valóban súlyos egzisztenciális kockázatot jelent; egyrészt a rosszindulatú felhasználás, másrészt az esetleges programozási hibák és hibás alkalmazás miatt.
Jelenleg a legnagyobb gondot az jelenti, hogy egyre nagyobb az adatközpontok energiafelhasználása és a MI tömegesen teszi feleslegessé az eddigi munkaköröket. A fejlett országokban az elkövetkező években akár 20-30 százalékos munkanélküliséget okozhat.
Lehet, hogy mégsem kellett volna enni annak idején annak a fának a gyümölcséből?...

Ray Kurzweil szerint az emberi és a gépi intelligencia hamarosan összeolvad egymással – ez lesz a szingularitás. E folyamat az Univerzum evolúciójának része, mely az ősrobbanással kezdődött és az intelligenciának az egész Univerzumban történő szétáradásával éri el tetőpontját. (De a szingularitás nem lesz „kötelező” – vigasztal minket Kurzweil – azután is maradnak majd hozzánk hasonló egyszerű kis Homo sapiensek.)

Kiss Károly: A szuperintelligencia kora.pdf

 

Csikvári F. András hozzászólása:

Az SzI segítségével átállhatunk egy olyan növekedési pályára, amikor nem több vasat, betont, búzát, stb. használunk, ezáltal sokkal jobban kíméljük a földi erőforrásokat. Ennek megfelelően a GDP, mint mérce teljesen elveszti a jelentőségét, helyette olyan közgazdasági paraméterek kerülnek kidolgozásra, amik az emberek meg-elégedettségét mérik.
A szuperintelligencia kora eljöhet anélkül is, hogy elveszítenénk önmagunkat — de csak akkor, ha megtanuljuk másképp értékelni és mérni, mi az, ami valóban számít.

Csikvári F. András: Hozzászólás a szuperintelligenciáról folyó vitához.pdf

 

Tóth János:
Kételyek Kiss Károly előadásának megállapításaival szemben

Nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a mesterséges intelligenciának valaha is az emberhez hasonlatos tudata alakulhatna ki. De ha ez mégis bekövetkezne, az félelmetes lenne. Minél több műveletet, tevékenységet bízunk a MI-ra, annál nagyobb és súlyosabb lesz a hiba valószínűsége. A munkanélküliség nagyon fontos, de szerintem nem egzisztenciális kérdés. A munkájukat elvesztett embereknek jövedelmet kell adni. A munka és szórakozás közötti különbséget már ma is gyakran csak a jövedelem határozza meg; ha valamit pénzért csinálok, az munka, ha pedig ingyen, az szórakozás.

Tóth János: Kételyek KK előadásának megállapításaival szemben.pdf

 

Kiss Endre: Mesterséges Intelligencia – 2025

Rövid írásomban említést teszek a MI tömegkulturális hullám jellegéről, a fejlesztésébe történő befektetések gazdasági hátteréről, arról, hogy korunk hatalmas bizonytalanságába belecsöppen egy hatalmas, újabb bizonytalanságokat termelő gépezet, és hogy az általános konszenzushiány közepette e témában sem remélhető konszenzus kialakulása.
Mivel már ma is szembe kell néznünk a prekariátus problémáival, óvatosan kell megvonni azt a mérleget, hogy a munkahelyek további elvesztésében mennyi lesz a MI szerepe, ugyanis ezt hajlamosak vagyunk túlértékelni.
A mesterséges intelligenciának is be kell integrálódnia a mai háborúk élet-halál-harcába. Éppen ebben a vonatkozásban mosódik össze legjobban az informatika, automatizálás, robotizálás, virtualizálódás összes eddigi hullámával.
Úgy tűnik, hogy a MI kezdi megtalálni a maga beágyazódását a mai világba, de rövid távon nem dönt el semmit. Ez azonban nem azt jelenti, hogy igen sebesen, igen sok vonatkozásban és igen releváns módon ne változtatná meg a mai világtársadalom arculatát.

Kiss Endre: Mestersége Intelligencia - 2025

 

Sillye Ferenc: Kétlem, hogy a SzI kognitív vonatkozásban már utólért minket

Nem használnám a "kognitív" tulajdonságot az MI-vel kapcsolatban, mert ugyan "értelmezi" az üzenetet (és így "értelmesen" válaszol), de ezt nem úgy, ahogy az ember. teszi. Erről és arról, hogy gondolkodik-e elküldöm az "ő" válaszát a velem való beszélgetésből.
Sillye Ferenc: A MI-ra nem használható a kognitív jelző

 

Kard Aladár: Megjegyzések a SzI-ról folyó vitához

Jószándékú biztatásként fogadom azt a megállapítást, hogy “Biztonságban majd akkor érezhetjük magunkat, ha a szuperintelligenciának tudata lesz, mert egy nálunk intelligensebb aktornak nem lehet célja az emberiség kiirtása.” Az emberi tudat közreműködésével létrehozott újabb tudat bárcsak lenne jóindulatúbb, mint a már puszta létünket is fenyegető jelenlegi. Nem osztom Csikvári kollégám aggodalmát a munkapiac alakulásával kapcsolatban, mert a társadalmi, technikai fejlődés következtében kialakuló új körülményekhez a történelem során elég jól alkalmazkodtak a keresleti-kínálati viszonyok.
Kard Aladár: Megjegyzések.pdf

 

Héjjas István: Harc az energiáért

Az MI számára a legfontosabb erőforrás a villamos energia. Egy esetleges öntudatra ébredés ezért azt jelentheti, hogy az MI központok igyekeznek egymást tönkretenni, hogy birtokba vehessék a felszabaduló villamos energiát.
Héjjas István: Harc az energiáért.pdf

 

Major Gyöngyi:

Fájó elengedni a teremtett világunk természetes szépségét és egyensúlyát

(A MI fejlesztésének filozófiai háttere)

A világ egy nagyon precíz egyensúlymodellként működik. Mégpedig annyira precízen, hogy saját anomáliáit és kilengéseit is kezelni képes, következésképpen az általunk ismert történelem alapján bármilyen kilengésből vissza tudott billenni évezredeken keresztül. A rendszer életképességének titka éppen az egyensúlyozó mechanizmus kiválósága.
A technika fejlődése azonban ad absurdum az egyensúlyba való visszabillentés helyett a földi rendszert éppen, hogy egyre inkább eltávolította az egyensúlyozni képes természetes működésétől. Következésképpen a rendszer működése változott meg a beavatkozás következtében. Megváltozott a rendszer térideje. A mai civilizáció térideje már nem a földi ember léptékéhez szabott. Jóllehet az ember konstruálta meg ezt a téridőt.
Ez a kiindulópontja a problémának és ebben a folyamatban értelmezhető az MI, illetve az MI és az ember viszonylata. Igen, teremtettünk egy másik rendszert, amely azonban nem egyensúlyoz, hanem növekszik. Elgondolkodtató az, hogy egy ideje már nem a természetes, ember-léptékű, hanem egy párhuzamos téridőben létezünk. Most ebben az egyensúlytalanságban az ember saját identitásának újragondolására kényszerül, hiszen egyébként értelmezhetetlen az a közeg, amelyben benne találja magát; az Ember-MI, az Ember-Kozmosz viszonylata.
Absztrakciós szinten a két jelleg teljessége a férfi és a női működés teljességét jelentheti, mint rendszerműködés, mint dinamikus egyensúlymodell. Lényegében pedig ez a tér és térnélküliség, az idő és az időtlen, a véges és a végtelen, az anyagi és a szellemi, stb. teljessége. Maga a létezés. Az egyensúly.

Major Gyöngyi: A MI fejlesztésének filozófiai háttere

 

Kiss Károly: SZUPERINTELLIGENCIA - VITA ÉS TÉZISEK

KK: VÁLASZ - VITAZÁRÓ

 

 



Vajon örüljünk-e, hogy ilyesmire is van lehetőségünk?